Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

kocsiút vol t. Esőben beleragad a közönség a sárba. Hát még télen! Jégzajláskor felszedik a hajóhidat, s a közlekedés csónakokon és kompokon életveszélyes. Mikor a Duna befagy _ és ez akkor gyakrabban történt meg, mint most, nem mintha hidegebb lett volna a tél, hanem mert a hidak pillérei nem gátolták a jég összeállását - valamit enyhül a helyzet, mert fákylás szánokon járnak át Budára, Az udvari bálokra Így mennek át, de mindenesetre kevesebb vállalkozó akadt, aki ar szánkózás után még néhány órát a fűtetlen színházban óhajtott tölteni. A magyar színészek azonban a gyérebb pártolás idején is, biztatva a Pesten a megvalósulás felé közelgő állandó színháztól, hősiesen kitartottak a vártán, A pesti magyar színháznak 1837 húsvétjára kellene megnyílnia, s Így a budai magyar szinészek 1837-re már meg sem újítják szerződésüket. A Várszínházba újra bevonul a német igazgató, Nötzl Fülöp személyében. Neki öt évig sikerül a színházat minden nagyobb baj nélkül vezetni, mert lemond az operáról és az énekes bohózatról, s a kevésbé költséges drámai előadásokra összpontosítja erejét. Nagy küzdelmébe kerül ez, mert vidéki vándortársulatokból összeverődött tagjai már énekes bohózatokon tanulták játékstílusukat és ezzel a drasztikus modorral épp oly idegenül áll szemben a budai közönség, akárcsak Nestroy szarkazmusával, Nötzl közepes színészekkel dolgozik - hisz a javát elviszi Pest -, de mégis vannak sikerei, mert közepes színészeit jó összjátékra neveli. utóda Huber Ignác, izlés nélkül csinál színházat Budán, De mégis van egy elévülhetetlen érdeme, hogy 1843-ban felépiti az akkor Arénának nevezett krisztinavárosi színkört a Horváth kert árnyas fái alatt. Ságody Józsefnek ez az alkotása tetszetős épület, csak kissé túlméretezett az akkori viszonyokhoz képest. Eleinte csak a nézőtér fedett, a színpad nyitott. A következő esztendőben már befedik a színpadot is* A szép nyári színház azonban nem hozza be az árát, úgyhogy a bérlet Huber legnagyobb hitelezőjének, Michel János pesti lakatosmesternek a kezébe jut, aki egészen durva, faragatlan