Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

azonban hiába próbálják a Várszínházát drámai színházzá ten­ni, hiába érik egymást klasszikus drámák jó előadásai, a közönség elszokott a színháztól, s csak lassan édesgetik vissza Baimund költői tündérjátékai. Az Igazgatók nem tudnak megküzdeni a tőkehiánnyal és Fest versenyével, mely minden jobb erőt elhódít tőlük. így esik meg aztán, hogy 1833-ban, félszázaddal az első budai színház megnyílta után a Várszín­ház becsukja kapuit, ügy látszik, hogy a budai színészetnek mindörökre vége. Mikor aztán nem akadt német vállalkozó, aki tőkéjét el­veszítse rajta, magyarok próbálnak szerencsét Budán; a Vácott szereplő kassai társulat meghallván, hogy a Várszínház üresen áll, Budára siet, hogy az Ígéret földjének, Pestnek kapujában megtelepedjék, mig az megnyílik számára. Ez szabja meg az egész társulat helyzetét a budai szinészet szempontjá­ból. A magyar társulatnak nem is szándéka itt gyökeret verni, csak őrt akar állni. Tekintete Pestre szegzett és onnan jön közönsége is: a lelkes pesti ifjúság. De a közönség nem jár olyan sürün, mint ahogy az egy állandó színház fenntartásához szükséges lenne. Ez természetes is, ha meggondoljuk, hogy még jó időben is, mikor állott a hajóhíd, nagy kirándulásnak szá­mított az átmenés az akkor még közigazgatásilag külön városok egyikéből a máslkába. Podmaniczky Frigyes báró meséli emlék­irataiban, hogy mikor Budán lakó nagynénje átjött hozzájuk Pestre, már nem ment aznap vissza, mert ugy tartották, hogy ez túlságosan nagy megerőltetés lenne a lovaknak. Az élet nyugodtabb ütemű volt, s nem szoktatta hozzá az embereket a gyors és gyakori helyváltoztatáshoz. A várba jutás még nehezebb volt. Bérkocsira kevés embernek tellett, nem is állt sok rendelkezésre, s ezért zsaroltak a kocsisok: még a hatvanas években is hatóságilag kellett szabályozni a fuvar­dijakat. Sikló, társaskocsi ismeretlen fogalmak még akkor, a várba vezető út meredek; a Széchenyi István ötlete nyomán Clark Ádámtól tervezett műút nem került kivitelre, a Vár­hegyre vezető egyetlen forgalmi útvonal a Szarvas térről kiinduló régi, rossz karban levő, helyenként igen meredek

Next

/
Oldalképek
Tartalom