Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

helyére felesége, Szöllösy Piroska és tiszteletére előveszik a már rég félretett népszínműveket is. Itt volt Császár Miklós, Császár Imrének, a Nemzeti Színház szalonszlnószének atyja. Müveit volt és becsvágyó: mint szinész végezte el az akkor megnyílt szinitanodát. Magas, szikár, jómegjelenésü férfi, szerette az előkelő, úri szerepeket és finoman, választékosan, gondos készüléssel adta. A többi tag fiatal és törekvő kezdő volt és jellemző Molnár éles szemére, hogy valamennyiből kitűnő szinész lett a színjátszás legkülönbözőbb területein. Itt volt a bájos naiva, Kocsisovszky Borcsa, utóbb Molnár második felesége, ki a Nemzeti Szinháznál fejtette ki tehetségét és vetélytársnője, Boér Emma, mind a ketten szlnészgyermekek. Nagy verseny fejlődött ki köztük s minthogy mindkettőnek megvoltak a tisztelői, olykor nagy tüntetések zajlottak le. Ők Igyekeztek egymást túljátszani, és túlöltözni s ez a verseny némi élénkséget vitt a színház életébe és növelte közönségét. Ugyanilyen versengés folyik a két operettprimadonna, Benyelné Hármath Emma és Feketéné közt. A színházlátogató közönség két pártra szakad, hol az egyik fütyül és a másik tapsol, hol pedig fordítva. A fáma szerint a Peketénét kifütyülök ingyen jeggyel járnak s Molnár bérelte fel őket. Ugy látszik, szeretett volna tőle szabadulni, de alkalmasint a bizottmányban voltak erős pártfogói. A közvélemény a két primadonna helyett inkább egy harmadikat szeretne. Innen került a kolozsvári színházhoz Szentgyörgyi István, a népi alakok tősgyökeresen magyaros, eleven ábrázolója; itt volt Sólymos! /családi nevén Sipos/ Elek, a friss és rugalmas operettszinész, később a pesti Népszinház egyik főerőssége, itt kezdte pályáját Erecsányi Ignác, a legszínvonalasabb vidéki színigazgató. Itt lép fel mint kezdő tragika a modoros Némethy Irma; itt kezd kibontakozni Jászai Mari traglkai tehetsége. "A társulat nem volt valami erős - Írja emlékezéseiben Kassai Vidor - de Molnár buzgalma nagyon fel tudta tagjait serkenteni." De még a szigorú Gyulai Pál sem tagadhat meg