Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

Buda város eljárását a budai Népszínház történetével foglalkozók részéről, főképp Molnár emlékiratai nyomán, sokszor érte gáncs a budai Népszinház lerombolásáért, pedig ez mindenképpen szükségszerűség volt. Buda város szempontjából a Népszinház nem volt sokkalta jobb helyen, mint a Várszinház s annak, hogy Buda Pest számára tartson fenn áldozatokkal szinházat, a budai érdekek szempontjából nem sok értelme lehetett. De még akkor is le kellett volna bontani a Népszínházát, ha nem bizonyult volna be teljes tarthatatlansága anyagi szempontból. Ez a magtárból alakított idétlen kis épület a fő forgalmi vonalon városfejlődési és városszépészeti szempontból sem lett volna fenntartható: Molnár terve pedig, hogy ide még nyári szinkört is építsenek, teljesen kivihetetlen volt. Hiszen az ilyen hevenyészett nyári szinházi épitmények sehol sem tartoznak a város diszeihez és sehol sem foglalnak helyet a város legélénkebb pontjain. Ami pedig a népszínházi bizottmány működését illeti, mint mindebből látszik, nem volt alkalmas arra, hogy fellendítse a budai Népszinház ügyét. A bizottmányi rendszer divatja talajdonképpen a Nemzeti Szinhaz abszolutizmus korabeli kormányzási formájának utánzásaképp terjedt el. A bizottmány! kormányzás sehol sem vált be, mert csak az . egyéni felelősség elsikkadására vezetett, végnélküli ülésezésekben merült ki ott, ahol gyors cselekvésre lett volna szükség, s csupán a kor bürokratikus hajlama teljesedett be működésében. A budai Népszinház! bizottmány egyébként nem buzgott túlságosan. Ülésein többször elhatározza ugyan, hogy hetenként összejön, de az Írott malaszt marad csupán, az érdeklődés oly csekély, hogy az üléseken többnyire csak két bizottmányi tag jelenik meg. Jászai Mari, aki mint kar— dalosnő és kezdő színésznő saját nyomorúságos életében érezte a Népszínházi bizottmány elnökének hatalmaskodását, keserű szavakkal fakad ki a szinibizottmányok működése ellen, őt Balássy Antal, a bizottmány elnöke vette pártfogásába,