Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

melegen pártolták a Népszinház ügyét, az országos segélyből semmi sem lett. Az anyagi nehézségek egyre súlyosbodtak, s nem enyhítettek rajtuk sem Molnár György nagy feltűnést keltő látványosságai a nyári színkörben, sem újabb kudarcba fulladt bécsi kirándulása. 1869»telén már osztályos keresetre játszott erősen csökkent bevétellel, s csak népies és bohózatos színdarabokat adott, azonban nemsokára még ennek a nagy álmodónak is be kellett látnia a helyzet tarthatatlanságát; személyzete Ismét ellene fordult, a hitelezők szorongatták mindenfelől. 1869« november 27-én beadványt intéz Buda város tanácsához, melyben 187o. február végétől kezdve lemond a Népszinház Igazgatásáról. A budai magyar színészet ügyének rendezését a nemsokára összeülő nemzeti szinházi ankéttól remélik. Az 1869* december 6-án tartott közgyűlés a lemondást elfogadja, s a szinházügy elintézését az állandó szinházi bizottságra bizza azzal az utasítással, hogy amennyiben a Népszinház megszűnnék, a telek értékesítése céljából a gazdasági bizottmánynyal karöltve járjon el. A városi közgyűlés 187o. február 7-én a Népszínházát elejtette, s a telek értékesítését rendelte el. A budai magyar színészet ügyét viszont úgy kívánta biztositani, hogy a német színigazgatóknak nem adott többé területén sziniengedélyt, hanem a várbeli szinházat és a krisztinavárosi színkört a magyar színészetnek biztosította. A szinrház telkét, melyen a Dreher cég és Gross Adolf korcsmáros sörcsarnokot is építettek, a városi hatóság 187o. június 28-án kelt határozatával 149«31o forintért adta el az északkeleti vasúttársaságnak, s 1871* december lo-én meg is kötötték az adásvételi szerződést. A szinházi kellékeket és ruhatárat a város 6ooo forint kifizetése után a várbeli színházba és a krisztinavárosi színkörbe vitette. A színházi telken építették fel az északkeleti vasút igazgatósági épületét, melybe a vasutak államosítása után, 189o-ben Baross Gábor a kereskedelemügyi minisztériumot helyezte.