Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

mint éppen ez. Bécsi helyi viszonyokra épült, aktualitások­kal telitüzdelt meséje nemcsak megengedte, de meg is követel­te a magyar viszonyokhoz való alkalmazást. A bécsi bohózatok arányszáma az első magyar színtársulat műsorában egyre emel­kedő irányt mutat. A második, 18o6-tól 1815-ig Pesten megtelepedő magyar szinészcsapat már szakit a hősi, szavaló játékmodorral, mely az első pesti és kolozsvári társulat éltető eleme volt. A vitézi játékok egyre inkább háttérbe szorulnak s még inkább az un. "társalgási darabok": ezekben nem hiába találta hi­básnak Ráday Pál gróf színészeink "conversations tónusát"; kispolgári körben élő színészeink valóban nem tudtak szalon­ban mozogni. Egyre jobban előtérbe nyomul a bécsi bohózat s annak játékmodora. A második magyar társaság a központi fek­vésű Rondellából már az országúti Hacker szálába szorult, s már a szinhaz fekvésénél fogva is a közönségnek egészen más rétegére kellett támaszkodnia. A közönség zöme a környéken lakó iparosokból került ki. Ezek természetesen jobban ked­velték a mindinkább népiessé és mindinkább magyarossá színe­ződő bohózatot. A magyar színészek ennek a sok elemből összeszőtt műfajnak nem mesés, hanem realisztikus elemeit ragadták meg, s ez jó hatást tett játékmodorukra is. A kor magyar színészei ösztönös naturalisták voltak. De a népies bohózathoz nem is kellett sok tanultság: elég volt egy kis játékösztön s a színészek játékában egyre magyarabbá váló népies alakok megfigyelése, mely színészeink vidéki emlékei­ből s egyszerű fővárosi életük benyomásaiból bőven táplálkoz­hatott. Gyolcsos tóttal, foltozó vargával, vándor cigánnyal itt is találkozhattak eleget. Az erőltetett deklamáció és szalon! fonomkodás helyére, mely az eleven élet benyomásai­ból alig-alig táplálkozhatott, egyre inkább a természetes játékmodor került. Azok közül a magyar társulatok közül, melyek 1815 és 1837 között Pestet és Budát fölkeresték, csak keveseknek jutott osztályrészül az, hogy a nagy német színházban játszhassa­nak. Ilyen volt 1819-ben a székesfehérvári magyar társulat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom