Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

látványul szolgálnak.** Végre pedig, hogy párizsi útja necsak a Népszínháznak váljék hasznára, hanem az egyetemes magyar színészet, különösen a vidéki színészet javára is gyümölcsözzék, egy tanult gépészt hozott magával Párizsból. Ha ez a népszínházi gépezetek munkálatait befejezte, úgy bármely más színháznak rendelkezésére bocsátja ismereteit. A mutatványok tulajdonképpen kivülesnek a színművészet határain. De Molnár azzal, hogy a drámai előadások segédeszközévé kívánja tenni, s hogy diszletpótlékul kívánja felhasználni, voltaképp előfutárja a vetített díszletek később már széltében alkalmazott módszerének. Ennyi beharangozás után végre július 29-én megjelenik a szellemalakok mutatványa. íme a műsor: 1- ső képlet: A sir szellemalakzata. 2- ik képlet: Az inkermanni hős zuáv és magyar huszár viadala. 3- ik képlet: A csábhölgy enyelgése. 4- ik képlet: A haza címere, magyar népies alakzat és két ördög küzdelme. 5- ik képlet: A vándor árnyalakzata és az útonálló. 6- ik képlet: A vérző vándor árnyszelleme, a halál csontváza, phantomok, melyek tündérszellemekké f oszlanak. A bemutató előadásról szóló tudósítások még tovább csigázzák az érdeklődést; méltatják, hogy alig három hétre London után már Pest-Buda gyönyörködhetett a csodás mutatványokban, melyeket három párizsi szinhaz, a Robin, a Chatelet és a Dejazet vett meg. Molnár a Dejazet gépezetét szerezte meg, s megelőzte Berlint, Drezdát és Bécset. A gépezet egy részéhez szükséges kolosszális tükör 13 mázsát nyom, s majdnem másfél öl magasságú és Párizstól Pestig a vasúton csak sok üggyel-bajjal és folytonos visszatáviratozással volt szállítható. A tünemények egyébként Budán sokkal tökéletesebbek, mint Párizsban. Ott csak fél vagy egy percig voltak láthatók, mig Budán 15-?o percig lebegnek,