Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)

mielőtt szétfoszlanak. Igaz, hogy &z első előadásokban volt némi hiány, mert minden új mutatvány előállításához gyakorlat kell; de a képletek mindennap hibátalabbul fognak feltűnni a néző előtt. Ebben az esetben ez Molnár részéről nem Ígéret csupán, mert az egykorú sajtó tanúsága szerint a mutatványok, amelyeknek lényege egyszerű tükrözés volt, egyre tökéletesebbek lettek. Az első előadást incidens zavarta meg. Az első képlet után a karzatról egy gömbölyű kavics esett a drága tükör elé, de szerencsére nem tett benne kárt. A német szinhaz törekedett a mutatványok meggátlására, mert azok nagy közönséget vontak el tőle. Molnár emlékiratai szerint később is tettek ilyen kisérletet, mikor a német szinhaz embere magát részegnek tétetve belopódzott éjnek idején a Népszínházba, hogy a drága tükröt tönkre tegye. Ez nem sikerült neki. De a német színházaknak ez az erőfeszítése mutatja, /ha ugyan a hirek nem csupán Molnár reklámfogásai/, hogy Molnár nem a hazafias drámákkal magyarosított, hanem tömegcsőditő mutatványaival, s ez igazolja eljárását. Nemsokára ajánlatot kapott a bécsi józsefvárosi színháztól, hogy ott mutassa be a szellemalakokat, s igy augusztus 8-án, a tizedik előadás után, felkerültek Bécsbe s ott maradtak szeptember 19-ig. Ez volt Molnár első ilyennemű külföldi kirándulása, melyből állitólag a Népszínháznak akart jövedelmet hajtani, de amely ennek inkább ártalmára volt. A visszatért szellemalakok most már nagy tetszés közt kánkántáncot mutattak be, melyneK nőalakjait árnyképek személyesítették s mint lebegő viliik eltűntek az ámuló táncosok elől. A szellemalakok astán III. Richard ötödik felvonásában is szerepeltek, melynek csak ezt a részletét adták a szellemalakok kedvéért. Aztán előtűntek halottak napján Raupach hagyományos rémdrámajá

ban, A molnár és gyermeké

ben ahol a "halottak árnyszellemei" jelentek meg és Dubosq villanylámpája segélyével természetes naplementét is mutattak.