Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története (MSZI, Budapest, 1979)
hogy kitöltsék a Dunanan egyes előadásai közti közöket. Ami ezen kívül van, csupa szánalmas hitványság: bécsi nép sztapadok ócska termékei, mint A párizsi utcai táncosnő Megerle Teréztől, Bouc hardy rémdrámája, lázár a pásztor , amiben még Egressy jeleskedett a Nemzeti Szinhaz kezdő korában, a Hugo Viktor regénye nyomán készült A nyomorultak ; a legalantasabb bohózatok: A repülő csizmadia és A világ vé ge , Bérezik Árpád és Toldy István új népszínműve, Jön a francia , melyet a kritika ugyancsak megró durvaságáért. De mindezt már az elárvult társulat adja. Molnár to va jár Párizsban, hogy onnan, a Dunanan szülőhelyéről hozza meg az újabb sikert. Az egész magyar szellemi élet arculata a mult század hatvanas éveiben a második császárság fényében uszó Párizs felé fordult. Tudatos elfordulás volt ez mindattól, ami német, s amitől dacosan eltávolodott a nemzeti szellem. Párizsban székelt a reménység, Párizsban szította a függetlenségi ábrándokat az emigráció. Először a krimi háborútól vártak javulást, utána III. Napóleon olasz hadjáratától; mikor ez is csak csalódást hozott, abban reménykedtek, hogy a lengyel szabadságharcot fogja támogatni, a segédcsapatok Magyarországon vonulnak át és meghozzák a felszabadulást. Gyermekesen kalandos álmok voltak ezek és mégis hitt bennük a tömeg, mert szüksége volt erre a hitre. Ha az egykorú napisajtót lapozzuk, folyóiratok hasábjait futjuk át, ez az egy szó ötlik állandóan a szemünkbe: Párizs. Hirek Párizsból, III. Napóleonról, politikájáról, udvaráról, a szépséges Eugénia császárnőről, a bálokról, divatról, Offenbachról, színházakról, irodalomról, kiállításokról, az operáról, s operett sikereiről, a csodás mulatókról, a Mabille-ról és a Jardin d»Hiver-ről, a 11.
