Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
M. N. Sztrojeva: Nemzedékváltás
is jól ismerik őket, úgy fogadják őket, mint egy régi barát újabb jelentkezését. Ma azonban azokról a kapcsolatokról szeretnék szólni, amelyek még csak most körvonalazódnak, azokról a hidakról, melyeket csak ezután fogunk fölépíteni, A magyar szinházak kapcsolatára gondolok azokkal a fiatal szerzőkkel, akik még nálunk is alig-alig ismertek, A nemzedékváltás annyira fontos jelenség, hogy nem észrevenni, nem beszélni róla egyszerűen lehetetlen, A S zovrernenne ja dramaturgija cimü almanach például a megalapítása eltelt három év alatt közel száz új drámát jelentetett meg, fiatal és tehetséges szerzők egész sorával ismertette meg az olvasókat és a szakembereket, /Zárójelben kívánjuk megjegyezni, hogy magában az almanach megjelenésében is közrejátszott a fiatal erők jelentkezése,/ Mi is történt tulajdonképpen? Mivel magyarázható, hogy hosszú éveken át stabil, megszokott nevekre támaszkodó drámairodalmunk egyszerre csak mozgásba jött, új, eddig ismeretlen nevekkel töltődött fel? Ahhoz, hogy megérthessük a folyamat általánis törvényszerűségeit, nem személyes, nem véletlenszerű okok után kell kutatnunk. Minden Alekszandr Vampilowal kezdődött. Ez az irkutszki fiatalember, sajnos, nagyon fiatalon, tragikus körülmények kőzött távozott az élők sorából, és mindössze öt-hat darabot hagyott maga után. Ezeket ma gyakran játsszák a világ színházaiban, többek között Magyarországon is. Mit sikerült elérnie Vampllóvnak? Kevés, amit tett, de igen jelentős: kitágította a dramaturgiai kánon körvonalazta határokat, behozta drámáiba a kiszolgáltatott, ügyefogyott "kisembereket", akiket az ismert szerzők mind-mind figyelmen kivül hagytak. Ezek az emberek általában nem a fővárosban, hanem vidéken élnek, mégpedig olyan "eldugott" településeken, ahol nincsenek nagy építkezések, nem búgnak a Szibériát átalakító kotrógépek, és nem nyüzsögnek a tévé-stábok. Itt találta meg a fiatal szerző hőseit, felismerve a drámai szituációt. Ezt a sajátos látásmódot hagyta maga után azoknak, akik az ő útját járják.
