Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

M. N. Sztrojeva: Nemzedékváltás

s még inkább a fiatal nőkét. A kérdést ma, negyven évvel a nagy honvédő háború után, sajnos még aktuálisabbnak érzem, mint 72-ben, Ami Vasziljev darabját illeti, szerintem klaszszikus mü ez: gyémánt, mely más-más irányba fordítva más- ós másképp ragyog. Az idei előadás gondolati alapja az volt, hogy bizonyos helyzetekben a legfurcsább alakokból is lehetnek nagyszerű hősök, hogy mi, mai hétköznapi emberek is lehetünk hősök. Jő lenne, ha nem lenne szükség rát No persze ahhoz béke kell! Amit kivánok mindenkinek! KERÉNYI FERENC: Köszönjük Iglódi István érdekfeszítő alkotói beszámolóját. Reméljük, hogy vendégeinknek alkalmuk lesz megtekinteni ezt ez új előadást is. Most pedig kérem Mariana Nyikolajevna Sztrojeva doktort előadásának megtartására, amelynek témája nem kevésbé érdekes: a hagyomány és az új drámaíró-nemzedékek kérdésével foglalkozik. Azzal a problémával tehát, melyről magyar vonatkozásban Almási professzortól hallottunk. MARIANA SZTROJEVA: "Jó napot", kedves barátaim, kedves kollégák! Nagy örömömre szolgál, hogy újra találkoztunk a vendégszerető Magyar Szinházi Intézettel, amellyel nagyon régi és jó kapcsolat füz össze. Előadásom cime: Nemzedékváltás

. A hetvenes évek végén - a nyolcvanas évek elején nemzedékváltásnak lehettünk szemtanúi a modern szovjet drámairásban. Ez régen megérett, és most végre realitássá vált. Nem arról van szó, hogy az idősebb nemzedék átadta helyét a fiataloknak. Nem, az idősebbek müvei napjainkban is vezető helyet foglalnak el a színházak repertoárjában. Arbuzov és Roscsln, Dvoreckij és Gelman, Vologyin ós Radzinszkij, Satrov ós Rozov nevének említése elegendő bizonyíték ahhoz, hogy lássuk: az idősebb nemzedék darabjai ma is ott vannak a világ színpadjain, elsősorban a szocialista országokban. A magyar nézők