Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Almási Miklós: A mai magyar dráma haza színpadi recepciójának néhány problémája

tudja, kik fogják játszani darabjának szerepeit, tehát színészekben képes gondolkodni már az új mü vázlatának elkészítésekor; a rendező az Íré alkotási folyamatában is részt vesz, akár mint dramaturg, akár úgy, hogy előre biztosítja a dráma által igényelt szinpadi, diszletbell, színészi feltételeket. Ebben az esetben tehát az iró és a rendező az ötlet születésétől kezdve azonos hullámhosszon gondolkozik és dolgozik, ami azt is jelenti persze, hogy az iró végigkövetheti alkotása életét egészen a bemutatóig és újra meg újra csiszolgathatja müvét a szinpadi szituációk igényei szerint. Konfliktusok természetesen még igy is adódhatnak. Nemrég megjelent Örkény István és Várkonyi Zoltán levelezése a Macskajáték bemutatóját megelőző közös munkájukról. Olvasója majdnem úgy érzi, krimit olvas, olyan szenvedélyes a koncepciók ütközése, a szinpadi és irói megoldások keresése, azaz a konfliktusok művészi feloldása. Mégis — mint emiitettem — a kompromisszumok születése, az Ideális viszony nemcsak azt eredményezi, hogy egy-egy dráma a benne rejlő maximális szinházi "robbanóerővel" kerül színpadra, hanem azt is, hogy a közös munkakapcsolat ihletője lesz újabb és újabb daraboknak, A szinház ebben az esetben képes közvetiteni egy határozott társadalmi megbizatást az iró számára, és az iró mindig biztos lehet abban, hogy ha vitákra kerül sor, érte /drámája sikeréért/ folyik a művészi küzdelem. A másik póluson már csikorgóbb, akadozóbb a kapcsolat. Lássuk ezt a viszonyt az iró szemszögéből. Megírja darabját, és benyújtja a színháznak. Ha még nincs szinházi tapasztalata, a kockázat nagy, s darabja sem mindig alkalmazkodik a szinpad követelményeihez. Szerencsés esetben elkezdődik a munka a nyersanyagon. Magyarán: bizonyos jeleneteket, esetleg felvonásokat kell - egyszer, készer, háromszor - újraírni; a darab fokozatosan átalakul, és a szerző egyre elkeseredettebb. Arra gondol, mennyivel egyszerűbb regényt vagy novellákat irni: egyedül dolgozik szobájában, Írógépével, önmagával és — utólag — a kritikával szemben. Megspórolhatja a szinpadi dramaturgiával, rendezővel folytatott vitákat,