Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Almási Miklós: A mai magyar dráma haza színpadi recepciójának néhány problémája

az újrairás fáradalmait. Ami bizonyos esetekben azzal is végződhet, hogy a szinház lemond a darabról, vagy a szerzőnek lesz elege az újabb és újabb szempontokból, és maga viszi el darabját egy másik szinházhozo Amint látjuk, itt már nehezebb a munkakapcsolat, pedig mindenki jót akar. Az iró saját művészi látomását védi, a szinház az előadhatóságot, a szinpadi hatást, a szereplehetőségeket kéri számon. A szinház látószögéből ez a munka ugyancsak áldozat: tekintettel kell lennie az iró érzékenységére, tudnia kell, meddig lehet elmenni az újabb és újabb igényekkel, és bizony a szinház számára is van egy pont, ahol tudja, hogy bár a darab még nincs igazán kész, de kár tovább piszkálni a szerzőt — úgysem születne jobb változat. Ha az iró úgy sóhajt fel, hogy mennyivel egyszerűbb regényt irni, úgy a szinház azt mondhatja, mennyivel egyszerűbb klasszikusokat játszani: nincs veszekedés; a mü adaptálása, dramaturgiai, rendezői lefordítása a jelenkor igényei számára nehéz művészi munka ugyan, de legalább nem szól bele, nem akadékoskodik a szerző. A szinház látószögéből az iró panaszai majdnem érthetetlenek, hiszen a szinház is áldozatokat hoz, rengeteg munkát fektet a készülő drámába, s a végső kockázatot is vállalja. Még azt is mondhatnám, hogy a szinház saját létérdekeit, a nemzeti dráma ápolását tartva szem előtt, nemcsak haszonélvezője ennek a munkának, hanem áldozatot is hoz: mint ahogy minden jelentős mü születése fájdalmas és kemény munkát igényel. Kockázattal, eszmei és művészi gonddal, újragondolással, vitákkal — a közönség meghódítása, művészi horizontjának bővitése érdekében. A harmadik tipusba azok az irók tartoznak, akik csak alkalmilag kirándulnak a színházba, illetve az a szélesebb irógárda, amely mostanában kapcsolódik a szinházhoz. A szociológiában ismeretes már a szocializáció fogalma: az a folyamat, melyben az ifjú generációk átveszik, megtanulják — hol konfliktusok során, hol természetes tanulási folyamatban — a társadalom normáit, játékszabályait. Azt is mondhatnám, a kb. nyolc-tiz éve feltűnt új Írónemzedék is egy ilyen szociali-