Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
Király Istvánné: A szovjet dráma Magyarországon 1945-től napjainkig
Sikert aratott Saltienisnek Irene Buciene ironikus, többsikú gondolatgazdag vendógrendezésében Sicc, halál... cimü, sok abszurd elemet tartalmazó darabja. Hatott a nem szokványos lét nem szokványosán ábrázolt konfliktusa. Előfordul, hogy melegen ajánlott, a Szovjetunióban több éven át nagy sikerrel menő darab nálunk majdnem megbukik. Ez jelenti számomra az igazi problémát. Példa erre V. Szlavkin Egy fiatalember felnőtt lánya cimü darabja, amelyet a Várszinház kiváló szereposztásban mutatott be. Az előadást az az Iglódi István rendezte, akinek a nevéhez több szovjet dráma emlékezetes, kitűnő színrevitele fűződik. Az Ő Varsói melódiájáról mondta a szerző, Zorin, hogy ez az összes, általa látott előadások közül a legjobb, mert csak Iglódi értette meg igazán, hogy ő mit akart mondani. Iglódi Csendesek a hajnalok előadásáról pedig /a Mikroszkóp Színpadon/ több szovjet kritikus és rendező azt állította, hogy jobb, mint Ljubimov hires előadása. 0. Vasziljev másik darabját, az Iván hajójá t is ő vitte sikerre. S nem szabad elfelejtenünk, hogy a nálunk majdnem észrevétlenül játszott Fehér karácsony után ő hozta be - Rajkin ajánlatára - a magyar színpadra Bulgekovot, az Iván, a rettentő t. S most Szlavkin darabjának előadásáról a kritika fanyalogva szólt:"...stílusa részletezőbb, érzelmesebb, mint hazai színpadjainkon megszoktuk" - irta az egyik kritikus. Hasonlóan rótta fel a kritika V. Vologyin Öt estéj ének melodramatikus jellegét, a "túlzott érzelmességét", az erősen lirai hangvételt, amit a rendező - úgymond -, ahelyett hogy visszafogott volna, még inkább felerősített. Sz. Mihalkov filmjének viszont osztatlan sikere volt. És sikere volt az Őszi maratónn ak is, miközben színpadjainkra Vologyin egyetlen müve sem tudott betörni. Nemegyszer élesen különbözik persze a nézői és a kritikai visszhang. A szovjet drámákat kiválóan ismerő Benedek Árpád parádés szereposztásban vitte szinre A. Braginszkij A képmu tatók és A. Galin Retro cimü színdarabját. S a közönség ezt méltányolta is, jól szórakozott, mindig megtöltötte a színházat. A kritika mégis elutasítóan fogadta, visszatükrözve a
