Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)

Király Istvánné: A szovjet dráma Magyarországon 1945-től napjainkig

színházi müsorpolitikát befolyásoló közeg határozott órzelmesség-ellenesaágét s az éles, mély konfliktusok iránti igényét. A nézői ós kritikai visszhang egymástól való eltérését lehet megfigyelni V. Rozov A siketfajd fészke cimü darabja fogadtatásában is: a közönség /elsősorban - mint az előző kettőben is -, az idősebb korosztályhoz tartozó nézők/ érdeklődése viszonylag hosszú időn át műsoron tartotta, a kritika azonban felszínesnek Ítélte a rendezést. A darabnak magának pedig a szemére vetette, hogy nincsenek benne igazi konfliktusok, csupán konfliktuslehetőségek, amelyek nem válnak igazi összecsapásokká. Benedek vigjátékot látott a műben. A televiziós változat rendezője, Nemere László ugyanebben a drámában a kritikai hangvételt erősítette fel. Keserű bírálattal mutatta meg az idősebb nemzedék "süketségét", az utánuk következők gátlástalan karrierizmusát, s Prov alakjának átformálásával a fiatal nemzedékben is a tanácstalanságot húzta alá. Igy Rozovánél kesernyésebb, maliclózusabb, de ugyanakkor hatásosabb lett a darab. Nekem az volt az érzésem, hogy a Rozovot "kiegészitő" társadalmi bírálat kilógott a darabból, erőszakolt volt. Av másfajta megítélésben egy olyan probléma mutatkozik meg, amellyel szükséges szembenézni: a nemzedékek közti különbség. Sajnos én már nem tartozom a fiatalok soraiba. Épp most készülök átadni a stafétabotot fiatal kolléganőmnek. S most, hogy együtt, párhuzamosan dolgozunk, látom, mennyire másképp olvasunk el egy darabot, mennyire mást olvasunk ki belőle... Kötelességem azonban, hogy elgondolkozzam a fiatalok véleményén, s ne tekintsem a magamét egyedül helyesnek. Egy szocialista eszmények jegyében nevelt fiatalság sokkal nagyobb igénnyel nézi a jelen viszonyokat, mint az általa megteremtett világba már beleszokott idősebb nemzedék. lixitikusabb, keményebb, sokkal érzelemmentesebb már a látása. Mint Tovsztonogov mondja: "a mai nézőtől idegen a külsődleges pátosz, a retorika, az érzelmek kimutatása." Ezt tükrözi rendkivül jellemzően a Varsói melódia magyarországi szinpadi pályafutása. Mint emiitettem, tizenöt évvel