Peterdi Nagy László szerk.: Kortársunk a mai színpadon - Az 1984. december 4-5-én tartott maygar-szovjet elméleti konferencia anyaga (MSZI, Budapest, 1985)
K. L. Rudnyickij: A szovjet-magyar kulturális kapcsolatok és az új színpadi formák keresése a színházművészetben
Kegyetlen románcot játszották, amelyet Eldar Rjazanov rendezett Osztrovszkij A hozomány nélküli menyasszony cimü drámájának" motívumai alapján, a televízió pedig Gogol Holt lelkek cimü regénye nyomán készült ötrészes változatát sugározta Mihail Svejcov rendezésében. A Kegyetlen románcot a kritika igen rosszul fogadta, pedig nem volt minden izében rossz, akadtak tehetségesen megoldott epizódjai is. A Holt lelkek-feldolgozás sem váltott ki különösebb lelkesedést. De nem is ez a lényeg, sikerültek-e ezek az adaptációk. Arról van szó, hogy a már említett könnyed szemlélet, a "szórakoztatásra" való beállítódás határozta meg egész képi világukat. Ez a "rózsaszínűre pingált" művészet simulékony, negédes, de mindenképpen megragad a felszinen. A szinház éppen ennek az édeskés-bájolgó világnak az elutasítására törekszik. Amikor Lev Dogyin Szaltikov-Scsedrin A Golovijov-c s a1ád cimü müvét rendezi a Művész Színházban, vagy Mark Zaharov színpadra állítja Visnyevszkij Optimista tragédiá ját a Komszomol Szinházban, amikor Georgij Tovsztonogov Szuhovo-Kobilin Tarelkin halála cimü müvét álmodja színpadra, művészetükben kéz a kézben jár a tragédia és a szatíra, a patetikus hsngvétel és a szarkazmus. Tovsztonogov rendezése egyedülálló a maga nemében. Ha a letűnt időkben Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko a fiatal operaénekeseket oktatták valószerű szinpadi mozgásra, úgy Tovsztonogov éppen az ellenkező utat választotta: drámai színészeit énekes szerepek alakítására biztatta. Ugyanakkor ez az előadás nem musical: nincsenek benne sem prózai jelenetek, sem mikrofonok. Igazi opera, amelyet elejétől végig énekelnek, zenekari kísérettel. Kiderül, hogy az opera jelképszerű tulajdonságai cseppet sem akadályozzák "az emberi lélek életének igazságát" /Sztanyiszlavszkij meghatározása/ szinpadi megvalósulásában. Ellenkezőleg, Ivcsenko Tarelkin szerepében a hamisítatlan groteszk régióiba emelkedik, befogadásában a komikus szerepe mindvégig a tragédia szélén egyensúlyoz. Ez egyszerűen lenyűgöző. Egy másik hasonlóan érdekes kisérlet a dráma és az opera szintézisére a grúz Paliasvili Szinház produkciója, Gia KoncselJ
