Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

vas Ferenc slágerekből, musicalekből, komoly- és könnyűzenei motívumokból építkező idézet-zenéje ugyan kellemes hangzású, de nem elég fajsúlyos. Az előadás legnagyobb élménye az öt színész- Hűvösvölgyi Ildikó, Koltai János, Márton András, Peremartoni Krisztina és Tímár Béla (aki egyben a rendező is) - kitűnő játéka. Sokrétű, hiteles és igaz, alakításuk nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is teljesértékű élményt nyújt, megteremtődik az a fajta színház, amelyet a maga módján gyerek és felnőtt egyaránt élvezhet. Két kaposvári produkció hasonló élményben részesítette nézőit. Ascher Tamás komolyan vette a János vitéztf """ludta, hogy számos érzelmi emlék kötődik a darabhoz, de tudta az is, hogy több van benne, mint amennyit általában el szoktak belőle játszani. Ezért visszatért a daljáték eredeti változatához, elvetette a különféle egyszerűsítéseket. Igényesen, a műfaj szabályait tiszteletben tartva, ám a szituációkat drámai műhöz méltóan értelmezve játszatta el Heltai-Kacsóh művét. Jancsi és Iluska története mellett Bagó sorsa is megelevenedik a színpadon, a két életút kontrasztja túlmutat a daljáték keretein, és nemzeti önismeretünket gazdagítja. Ehhez a számos kitűnő szcenikai megoldáson kívül, az enyhén túlzó, de nem karikírozó vagy időzőjelbe tévő játékmód is segít. Ettől hallatlanul gazdaggá, sokrétűvé válik az előadás. Az is maradandó élményt kap, aki csupán a daljáték első rétegét fogja és az is, aki a mélyebb szintekre is érzékeny. A szervezett gyerekközönségnek egy valamivel rövidebb változatot adtak elő: nem hangzott el a dalok valamennyi strófája, illetve néhány hosszabb játék (például a francia király improvizációja) kurtább lett. A Diótörő című előadás eltér az eredeti műtől is, a Csajkovszkij-balettől is. A kiinduló jelenet a karácsony este ajándékosztással, gyertyagyújtással, ünnepi vacsorával