Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

nem mindenkinek megy egyformán jól, az előadás színészileg heterogén képet mutat. Egészében véve az évad biztató képet mutatott, s már a kezdeti eredmények is bizonyos garanciát jelentenek arra, nogy a főhivatású gyerek és ifjúsági színház előbb-utóbb megtalálja az őt megillető helyét és rangját az ország színházi kultúrájában, közművelődésében. Pozitív példák A Pacsuli palota, s főleg az Emil, - a már említett Többsincs királyfival és a Csalóka Péterrel, illetve az óvodásoknak készült műsorokkal egyetemben - a gyerekszínjátszás etalonjait képezhetik. Ezekhez az előadásokhoz sorolható még néhány produkció az elmúlt évadokból. így a Játékszín Ágacska című előadása (1982/83). Csukás István műve nem irodalmi hanem színházi produkcióként vizsgálható (erre utal, hogy a darab más előadásai távolról sem sikerültek olyan jól, mint a játékszíni). A mese tipikus gyerekállapotot mutat be: egy emberhez hasonló Ágacska keresi helyét a világban. Az Ágacskát körülvevők - Dani kacsa, Berci béka, Pösze egér - hátrányos helyzetű gyerekek. Az előjátékban megteremtődik a játék közege, bemutatják a csodákra képes színházat. Ez a közegteremtő és a játékot leleplező szál végighúzódik az előadáson, és az embert megtestesítő színész játékában nyilvánul meg leginkább. Az Ember "természetesen" itt is sok rossz okozója, de a játék második felében kiderül róla, hogy jó cselekedetekre is képes, s mindazt meggyógyítja, amit a felnőttek az állatoknak-gyerekeknek okoztak. Az előadás a hármas számon alapul (Ágacska három legénnyel találkozik, három próbát kell kiállnia, három barátot talál, stb.). Minden tárgy átlényegül, s lavórból tócsa lesz, a centrifugából tűz, a kék leoelből mozdony. Dar-