Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

Felemás eredményeket hozott A két veronai nemes óemutatója, amelyet Korcsmáros György rendezett. Shakespeare e keveset játszott darabja igen jó választás volt. Egyrészt hangvételében folytatta a Scapin furfangjaival kezdett klasszikus-sorozatot, másrészt a kiskamasz korosztály legfontosabb kérdéseit veti fel: a szerelem és a barátság konfliktusát, az érzelmek változékonyságát stb. Az előadásban feltűnően keveredtek a hagyományos és az új szemléletű színjátszás elemei. A szellemes, de nem esztétikus díszlet, a nem túl szerencsés jelmezek, néhány erőltetett rendezői ötlet mellett szembeszökő volt a színészi alakítások rendkívüli egyenetlensége. Kitűnt, hogy a társulatból mennyire hiányoznak azok a fiatalok, akik a fiatal hősöket hitelesen el tudnák játszani, akikkel a nézők azonosulni tudnának. Alighanem ezért döntött úgy Keleti István, hogy az E28 ) mii és a detektívek gyerekszerepeit a színház stúdiósaival játszatja. Az ötlet telitalálat. Kitűnő, az új vezetők elképzeléseit pontosan tükröző előadás született. A karakteres és az előadás tempóját is megszabó díszletek, a történet korát idéző jelmezek hatásos látványvilágot teremtettek. A zenei motívumok nemcsak egy-egy szituációt jellemeznek vagy a színváltozásokat töltik ki, hanem egyszersmind dramaturgiai funkciójuk is van. A srácok alakítói illetve az epizódszereplők hitelesek, ha nem is mindenki tud beilleszkedni a felszabadult hangvételű, asszociatív játékstílusba. Ugyancsak Keleti István rendezte a maga írta Pacsuli Palota című mesejátékot. Az igen egyszerű történetet a rendező a látvány, a zene és a színészi stilizáció segítségével dúsítja fel. Pauer Gyula elragadóan szép, ugyanakkor émelyítő díszlete és jelmezei lehetővé teszik egy nem realista, de nem is elidegenítő, s a szokásos mesejáték-stílustól is eltérő színészi játékmód kialakítását. Mivel ez