Földényi F. László szerk.: Tanulmányok a gyermekszínházról (MSZI, Budapest 1987)

Gyermekszínházi állapotrajz (Nánay István)

Vidéki színházak Csaknem minden vidéki színház tart évente egy-egy új gyerekbemutatót. Ezek színvonala rendkívül változó; többnyire azokban a színházakban lehet jobbakat látni, amelyeknek művészi színvonala általánosságban is magasabb,de jócskán akadnak ellenpéldák is: jóhírű színház is csinál elhibázott gyerekelőadást. Az elmúlt évadok két leginkább elrettentő előadása a kecskeméti Háry János^es a szolnoki Cinóber volt. Az előbbi Kodály munkásságának megcsúfolása Kodály városában. Már az ötlet is abszurd: a zeneileg nem könnyű daljátékot általános iskolásokkal eljátszatni. De a kivitel minden elképzelést felülmúló csúfság lett. A díszlet kifejezetten ronda: a játékteret leszűkítő zöld dombok, középen platóval a táncoknak. A színpadnak csupán az első negyede szolgál a játék részére, de a mintegy száz gyerek ezt a részt sem tudja kihasználni, játékkal betölteni. A szereplőket díszes népviseletbe öltöztették, úgy néztek ki mint egy jelmezbálon. A felnőtt szerepeknek megfelelő ruhák kicsinyített változatában a gyerekek idegenül mozogtak, arról nem is beszélve, hogy a különböző viseletformák keveredtek, s. a díszes felsőt hordó gyerekek mezítlábasán jártak-keltek. Mindez együtt, több, mint szedett-ve detté tette a produkciót. A gyerekek számára a zenei anyagot le kellett egyszerűsíteni, de még így sem tudták elénekelni, sőt az alkalmi zenekar felnőtt tagjai sem birkóztak meg szólamaikkal. A gyerekek énekekor leállt a gyéren csordogáló cselekmény, a szereplők kiléptek a tablóból és a színpad szélén, betétszámként, mikrofonba adták elő a dalokat. A legritkább esetben fordult elő, hogy az énekesek eaviíttmaradtak volna