Ifjúság és színház - szociológiai vizsgálat 1974-75 (MSZI, Budapest, 1976)
II. A fiatalok színházzal kapcsolatos beállítódásai (Mit várnak az előadásoktól)
Saját vizsgálatunkban a Morse-Mann-fóle elemző modellt alkalmaztuk, amely ugyancsak a munkaszociológiában használatos. Ennek lényege az, hogy az elégedettség az egyén "elvárásaitól" és a "környezet válaszától" függ. (AZ "elvárás" az "expectation" rossz magyar forditása, de nem helyettesíthető a szükséglettel, igénnyel, vagy törekvéssel.) A színházzal tehát akkor elégedett valaki, ha azt kapja, amit elvár* Paradox kérdés: elégedett lehet-e az a gimnazista válaszadónk, aki szerint a színháznak nem azt kell nyújtania, amit a közönség elvár, hanem amit " várnia kel lene ". Szerintünk igen, mert ha szeretjük, amit kapunk, nem biztos, hogy azt kapjuk, amit szeretünk, vagyis a nem tudatosult szükségletek kielégítése is elégedettségre ve zet , ennek mérésére azonban modellünk nem alkalmas. (A modell ezért inkább a kereslet-kinálat viszonyával hozható párhuzamba, mint a társadalmi szükségletek és a kultúra funkcióinak - szükségletkielégitő apparátusának - viszonyával.) Mivel a közönség nem tudja pontosan meghatározni, hogy mi kell neki, előfordulhat, hogy fiktiv közvéleményt teremtünk. Ennek veszélyét azonban a több oldalú elemzés csökkenti. A 18-30 évesek körében végzett országos vizsgálatunkban csak "a kereslet"-tel foglalkozunk (ehhez szolgál adalékul az OPI vizsgálatának egy másik kérdése is), ugyanis az általánosítás a kereslet oldalán is meglehetős nehézséget okozott a válaszadók egy részének, ezért a kinálat oldalt, ahol még nehezebb általánosítani, csak a rendszeresebben szinházba járó gimnazisták kisebb körénél vizsgáltuk. Célunk csak a színházlátogatás állandósult motivációjának a vizsgálata volt, de nem tartjuk érdektelennek az un. " higiénia tényezők " vizsgálatát sem (pl. mennyire tartják a fiatalok fontosnak, hogy kevés vagy sok férőhely legyen-e a szinházban, számit-e nekik valamit, hogy - a nagyvárosokban - a lakóhelyhez közel vagy a központban van-e a szinház stb.). Egy diáklány például, emlékezetes
