Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)
Szigligeti Struensee-ja
tinél e jelenet cselekvénye sokkal teljesebb,nem oly vizsgálóbírószeruleg prózai, mint Beérnél* Plágiumnak semmiképpen sem mondhatjuk költőnk eljárását, mert akár követte Beer a történelmet, ha ugyan kellő adatai voltak, akár nem; Szigligeti ennél jobb megoldást nem találhatott, sőt kárhoztatnunk kellett volna, ha saját leleményu, da roszszabb cselekvónyt ad* Nem plagizálhat az, aki a kivitelben jobbat ad az eredetinél, mint itt is tapasztaljuk* Mondtuk már, hogy Szigligeti semmi titkot sem csinált belőle, hogy darabja megírásakor Beer müvére támaszkodott. Ennek egy-egy oly mondatát is átvette, melyek anynyira közhelyszerűek, hogy műve nem nyert velük semmit* Ilyenek Î " Matild : ön kishitű, egy kis sértett szeszély miatt a célt áldozza fel - Geht, geht, und brüstet euch, mit eurer stolzen, männlichen Entsagung* - A börtönben Szigligetinél is Rantzau beléptekor Struensee Matild nevét mondja* - Sch&ck-Ratlownak Szigligeti is szószerint mondja: kínpadra vonták? - Nem, azt nem tehette /hogy ti* Struensee a királyné ellen vallott* - Hol van ő? kérdi Beérnél Struensee atyja* Ott! - a felelő az égre mutat* Szigligetinél a kérdező Matild, a felelő Rantzau./ De sokkal inkább büszke volt a költő önállóságára, semhogy Beérnek két jellemző, sőt gyönyörű mondásával ékesítette volna tollait. Midőn Struensee utószor látja a királynét, Beer ezt mondatja vele: "Stirb, beneidenswerter, du hast gelebt!" Ezt nem éri el Szigligeti mondása,mely szintén nincs szépség hijján és hatásos is: "Áldott sors!" /mivel azt hiszi, hogy halálával megmenti a királynét/. "Volt célja életemnek, íme van célja halálomnak is." Elmeélben is ritkítja párját, mint esztétikai meghatározás, Beérnél az, ahogy Struensee apja fia tragikumát definiáljál "Dein Unglück, furcht' ich, ist dein Glück." Hiszen minden tragikusra áll az, hogy szerencséje balvégzete is egyúttal. A magyar Struensee is találóan mondja magáról:
