Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)
Szigligeti Struensee-ja
kok, kivált Julia, a királyné /?/ mostoha anyja és mások lépnek előtérbe, bár a darab kezdetén Julia csak eszköz a nemesség, kivált Rantzau kezében, noha ezt gyűlöli. A két királynénak, kik egymással vetélkednek, van egy "Stuart Mária" híres kerti jelenetére emlékeztető versengő szcénájuk, de Schiller ereje nélkül. Tul rövid és elmosódó, bár színpadilag nem hatástalan. Pedig a szerelmi ügyet leghatásosabban egy nő, Julia királynő áshatná alá. De minden csak készület, vagy kész jelentés, amiben Julia résztvesz. Laube-nál Rantzau gróf eleinte Struensee ellene, míg később meg akarja menteni. Igy van ez Beer-nél is, de amott szokott német hímező-hámozó alak. Beer-nél nemesebb, de igazán nemes, határozott jellemmé Rantzau Szigligetinél vált. "Struensee", Szigligetinek épp századik darabja,1872 december 7-én került színre a Nemzeti Színházban, hol a nagy alkalmat fényesen ülték meg. Azután még csak kétszer adták. A mű idegen történetiségével akkoriban nem tetszhetett. Közönségünk akkor még fejletlenebb Ízlésű volt, mint most. Miért írta meg Szigligeti Struensee-t, e kérdésre nem könnyű a felelet, legalább ma nem, midőn Szigligeti levelezésének oly szánalmas töredéke maradt fenn. Struensee, ha római és bizánci drámáitól elteklnt'ttnki talán egyetlen külföldi tárgyú színmüve Szigligetinek, ő a magyar népben, történelemben és társadalomban élt. Hisz az utóbbinak minden főbb szakát, néha több darabbal is - K6czián-dij nélkül! 3 *' - dramatizálta. A dán történet oly speciális érdeklődést tételezne fel, minőt Szigligetiben a najy színházi elfoglaltság mellett alig képzelhetünk. Midőn Struensee magát Leydeni Jánoshoz hasonlítja, nem vétünk a kegyelet ellen, ha azt véljük, hogy Szigligeti nem történeti tanulmányaiból folyólag, hanem a Próféta opera ^Akadémiai jutalom.
