Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)
Szigligeti Struensee-ja
hatalomról, -jólétről nem mond le? Vagy ezentúl megmarad egyszerű hivatalnoknak:? Az igazi Struensee nem volt ily nyomorú megalkuvó. A német /nem dán/ grófnő tüstént meg is érti, mert elragadtatva kiált föl: ő nagyobb, mint mi! s megbánja,hogy szövetkezett a cinkosokkal, kik arra lesnek, hogy valamit Struensee beszédéből elkapjanak, egy szót, mellyel a királyné iránti érzelmét érintené. Végül ezt is megteszi Struensee. Ezt mondja: Szeretem ... királyném ... /Ich liebe... die Königin .../ Hanem azért nem kerül csapdába. A fönnebbi mondatot ugyanis nem értelmezik összefüggően, hanem: Ich liebe ... Die Königin. A királyné nem accusativus, hanem nominativus értelmű, mert most lépett be s erre mondja Struensee: Királyném. Struensee a hülye király elé térdel, ez fejére teszi kezét s a darabot le lehetne zárni, mert a mondat megszakításának eme magyarázatát csak az ötödik fölvonásban tudjuk meg, miért is a negyedik befejezése első pillanatra szinte érthetetlen. Az ötödik felvonásban újra kell kezdeni a költőnek Struensee veszedelmét. A történeti álarcos bálban vagyunk. A király ráparancsol egy papra, hogy kövesse remeteruhában a királynét. Csakhogy ez ugyanolyan ruhát visel, mint Gallen grófnő. Struensee ezt a királynénak tartva, szerelmi vallomásra buzdul. A pap-remete természetesen mindent bemond a királynak. Rögtönzött bíróság ül össze,mely Struenseet a királynéval együtt elítéli. Amaz ellenáll, de lelövik. Mindez igen zavarosan folyó.A zendülés, Struensee elleni ármány, kirendelt katonaság mozgalmai, mikről persze csak elbeszélés útján értesülünk, kuszálttá teszik a cselekvést. Az egész darabban nem Struensee nagyszabású alakja, ragyogása, bukása az uralkodó, hanem a szerző által kieszelt szerelmi cselszövény. Laube, bár jeles meseszövő, szegénységét árulja el, midőn neki a nagyszeríi történelmi tény, melyben a szerelem is benne van, nem elég, hanem még egy kellett, hogy cselekvónyét bonyolódottabbá tegye. Ho-