Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Rakodczay Pál fiatalkori önéletírása

Szigeti félbe szaki totta /mikor busz sort sem mondtam még el/: "Hát uramöcsém, azt hiszi ön, hogy ez a Shylock ilyen handlészerű has-hangon beszél? Beszéljen ön saját hangján, hogy ennek terjedelmét megismerjük! Ide nem az kell, hogy játsszék nekünk /hah! egy Szigetinek más játsszék/ Shylockot huszonöt év múltával is el játszhatja majd!*

1 Ekkor tudtam, hogy végem van* A színi tanodában csak szép hangú s alakú ifjak exisztálhatnak. Igaz,azt is szorgalmasan tudakolják az embertől,hogy milyen iskolákat végzett - csak azt nem, hogy gondolt-e valaha komolyan a színészetre s tudja-e, ml ez, több-e, mint aminek laikus ember tekinti? De hát minek is volna az, mire való volna a szini tanoda, ha még azt a kis érdemet is megtagadnók tőle, hogy általa képződnek a nagy színészek. Ha a szobiásznak nem kell több, mint hogy jó faragó-anyaggal rendelkezzék műremeke megteremtésére, miért ne volna elég Paulay úrnak a széphangú alak, melybe ő saját géniuszát lehelje be? De eltérek témámtól, melynek végét nem hagyhatom el, valamint a sors sem hagyta el részemre. Szigeti közbevetésére elhallgatván, jó hlszemben mondtam, "úgy hát más alkalmasabb darabot választok**, s előhozva egy ott lévő kis asztalt székkel /mi Paulaynak nem tetszett/ neki kezdtem A vén betyár-nak.

1 A második versszak végén Paulay nem állhatta tovább s azt monda: "Elég. Ide hang kell és alak. Köszönöm." - mire kimentem a teremből. A másik szobában több elutasított /olvashatatlan szó/ várta végitéletét, s tán egyik-másiknak sikerűit ezt megmásítani. S ez tán, ki tudja, sikerült volna nekem is, de én nyomban otthagytam a helyet, hová csalfa tündérem, a remény csalogatott, hogy csúf gyalázatomat találjam ott. Anyám vigasztalt, a jó lélek, ki dacára, hogy fiaskóm neki kedvezett, mégis anyához méltón sajnálta fia balságát.- Ez nyomban nem esett oly nehezemre. Aki sebet kap, x

Tóth Kálmán már fent is idézett költeménye.