Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Előszó

nyi mintaszerűen egybegyűjtve; két nagy fólió kötetet töl­tenek meg a Széchényi Könyvtár kézirattárában- ott a szél­jegyzet, hogy: a kézirat "az igazi". Valamennyit meghúzta egy-egy szerkesztő vagy, mert hosszúnak találta, vagy mert fárasztotta a nehézkes stilus, de nem egyszer rövidlátó értetlenségből. Fő mftve, az Egressy Gábor élete és kora, már a taní­tói pálya csöndes évei alatt készült el* Színpadi alakítá­sok leírásának óriási gyűjteményét találjuk benne. Igen sok kallódó adatot, ma mór pótolhatatlan visszaemlékezést örökített meg Rakodczay. A hatalmas anyaggyűjtés felépíté­se kevésbé sikerűit. Az első kötet Egressy életét adja, a második kötet, ugyanezt a témát folytatva, már nem egész terjedelmében életrajz, hanem részletes szerep-elemzések­ből és Egressy fellépéseinek, szerepeinek adattárából áll. A mű erőssége és gyengéje az Iró-Rakodczay mindig vissza­térő ereje és hibája: kitűnő mimografiákat találunk benne és rosszul, vagy sehogysem rostált forrásanyagot. A nyugalom éveit Szentendrén töltötte az öreg peda­gógus. Első felesége régen meghalt, második házassága, úgy látszik, szerencsésebb volt. Az idilli kisvárosban próbál­ta meg felidézni élete szép emlékeit és elfelejteni az őt ért sérelmekét. Az első sikerűit, a második nem. Mindvégig lázadó szellem maradt, lázadó a szabadságharcot megcsúfoló kiegyezés, lázadó a tudományban egyeduralkodó klikkrend­szer, lázadó a művészetet lefokozó üzleti szellemmel szem­ben. Lázadásai, úgy látszott, a pálya végén mégis elnyerik igazolásukat. Az őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköz­társaság minden igazságtalanság jóvátételét jelentette szemében. A Tanácsköztársaság nem is felejtkezett meg hí­véről, felemelte a polgári iskolai tanár csekélyke nyugdi­ját. Rakodczaynak az életben soha,semmiféle reménysége be nem vált. A Tanácsköztársaság megbukott, az a kis szelet kenyér, amellyel az ö sorsán könnyített, vele együtt hul-

Next

/
Oldalképek
Tartalom