Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Dramaturgia - III. A színészet - a/ Színészi teremtés

A SZÍNÉSZET Színészi teremtés A drámaíró teremti meg a cselekvényt az összes jellemekkel együtt. A színész feladata egy-egy jellem megalkotása,de nem as eszmei emberé, milyent a drámaíró ad. Az utóbbi az embert csak szellemi eredményében mutatja be. Amit a drámaíró alkot, az olyan, mint a levél. A színész az, aki ezt a levelet megírja. Ö azon érzelmeket állítja elő, amik azt az embert a levél megírására késztetik. A drámaíró megírja például ezt a mondatot: hogy "jó reggelt !" A színész ezt nem mondhatja el csupán a szavakból folyó hangsúllyal. 0 előbb el van merülve, tűnődik azon, hogy hírnökét kalodába zárták, majd lépteket hallván, megfordul és látja, hogy Cornwall és Regan kijönnek a házból, de rá sem hederitenek, hanem ásítoznak, egymással beszélgetnek. Mi ez? Gondolja Lear, hát ezek kutyába sem vesznek már? Keményen, feddőleg, hogy értsenek belőle, mikép nekik kellett volna öt üdvözletben megelőzni, szemrehányóan mondja: "Jó reggelt!" Ezzel a színész egy állapotot teremtett, melyet még a nagy költő sem írhatott elő. Ha tehát e két szónak ilyen állapot kell, minő kell egy egész cselekvónynek, hogy ez abból az állapotból láttassék folyni! Mert az emberi szó /a cselekvény összege/ az emberi indulatokból folyik. A jó kedvű, rossz kedvű, az egészséges, a beteg, a szelid, a haragos, a józan, a részeg ember egész mást fog mondani, mint az, aki ezekkel ellenkező állapotban van. Ha valakinek azt mondják, hogy "Szemtelen!"