Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Dramaturgia - II. A párbeszéd és a monológ

A szereplőnek okvetlen dolga legyen a színpadon. A németeknél általában, nálunk néha előfordul, hogy egy-egy alak, sőt több is ott lődörög a színpadon, nem tud mit csinálni. A francia dráma mesteri abban, kinek meddig legyen dolga a szinpadon. Ott a legcsekélyebb tárgy sem felesleges. Ha egy francia darabban szinte mellékesen egy levél, szivar, vagy virág szerepel az első felvonásban, biztos, hogy annak később döntő jelentősége lesz. Mily démoni valamivé válik a "Jó barátok"-ban az az igénytelen kaktusz, melyről Caussade az első felvonásban oly mellékesen szól!

1 A jelenetek tartalma a dialog- és à monológban van. A dialog a dráma éltető eleme. Beosztásában fő a cselekvésszerű egymásra hatáson kivül az elmééi, a pointe. Ezen kivül a szükségszerűség, hogy amit valaki mond, az odatartozik és nem maradhat el. A nagyobb beszédek és elbeszélések elhelyezéséről fönnebb volt már szó. 'Rakodczay, több francia vendégművész budapesti fellépésének megtekintése után - Sarah Bernhardt, Coque lin cadet -, 1890-ben maga is Párizsba utazott, hogy az ottani színházakat tanulmányozza. Megfigyelése nagyjából ugyanaz volt, mint a korábban kintjárt színházi szakemberekét az egyes művész nagysága nem multa felül a magyar kortársakat, de sokkal jobb volt az összjáték, a rendezés és a színpadkép. Ezeket emeli ki a Színészek Lapjá-ban irt cikksorozatában. Ettől az időtől fogva nem a német színpadokról veszi többé a magyarok elé tűzött követendő példát.- A Jó barátok; Sardou nagysikerű vijgátéka. Bem.a Nemzeti Színházban 1862.márc.l2. - llo -