Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Előszó

nyétől, már akkor megállapította, hogy őszintébb és nagy­lelkűbb ember, mint régi bálványa, Prielle* /Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Prielle ekkor már magányos, betegeskedő, többé-kevésbé kiábrándult öregasszony volt./ A vidéki színi pálya,amelynek művészi nehézségeiről, az elmaradt szcenikai kultúrából eredő terheiről már fen­nebb szóltunk, egyre lehetetlenebbé vált. A magyar kisvá­rosok nemcsak technikában, szellemben is elmaradottak, nem akartak tudni a komoly drámáról. A közönség jórésze félmű­velt kispolgárokból, másik része ugyancsak félművelt vidé­ki földesurakból és tisztviselőkből állott. A Nebántsvirág és a Szép Heléna muzsikája mellett el kellett némulnia a klasszikus irodalomnak s el is némult abban a pillanatban, amikor Rakodczay vagyona már nem fedezte a színigazgatás­sal járó kiadásokat. A századfordulón ismét tanító, csak­hogy ezúttal nem a fővárosban, hanem egy kis nyitramegyoi faluban, Szenicen, majd Hajdúszoboszlón. Mi maradt az egykori lobogósból? Ostoba, szemellen­zős igazgatók és a falusi szegénység mélyéről felbukkant tanítványok között hogyan alkudott meg egykori álmaival a kis tanító? Nos, Rakodczay hű maradt önmagához. Foglalko­zott pedagógiával, irt nevelésügyi cikkeket, de nem lett hűtlen a színháztudós tollához sem. Fővárosi és vidéki la­pok ezentúl is kapták tőle a különféle tanulmányokat, s ha éppen nem volt kéziratuk, közölték is. Rakodczaynak kevés illúziója maradhatott felőlük. Egyszer, mikor Szász Károly átíratta egy cikkét, mélabúsan firkálta a lap szélérei mi­lyen ostoba ember! és az a fontos, hogy neki mi a vélemé­nye! s ő, Ötven éves korában, ilyen tökfilkóhoz kénytelen igazodni! - Egy másik alkalommal, amikor Szigligeti forrá­sairól irt nagy tanulmányt az Irodalomtörténeti Közlemé­nyekbe, ugyancsak feljegyezte magának, hogy sohasem kapott volna teret, ha nem olyan tételt bizonyít, aminek a he­lyességét éppen az egyike befutott irodalomtörténész is ál­lította. A legtöbb megjelent tanulmánya mellett - valameny­- lo -

Next

/
Oldalképek
Tartalom