Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Szigligeti Struensee-ja

1887-től kezdve, tizenhárom éven át, Rakodczay nemcsak álmodozott a színpadról, nemcsak elemezte a nagy kortársak játékát és iparkodott náluk mélyebben pillantani egy-egy szerep lényegébe, hanem maga is hivatásos színészszó, pontosabban: színigazgatóvá lett* Azon az érdemen kívül, hogy,mint néhány évvel korábban Molnár György, klaszsalkusokat vitt operetthez szokott kisvárosokba, pályáját nem kísérte dicsőség, még kevésbé anyagi haszon* A polgári vagyonka, ami több nemzedék kezén, lassan gyűlt össze, elfogyott, és a század legelején már ismét a tanítói hivatás adott kenyeret az ötvenedik éve felé közeledő Rakodczaynak* De ha kevés sikert aratott is, annál több tényleges színházi tapasztalatra tett szert* Széket foglalta össze Dramaturgia cimű művében. Könyvét két részre osztotta. Az első, a megszokott gyakorlat szerint, a drámáról szól. /A drámai költészet* 5-52.1./ A második a színészet dramaturgiája, s ebben,mint egy ólat tapasztalatát, összefoglalja mindazt, amit az alakítás művészetéről mondani akar* Az első részből csak egy-két oldalt közlünk itt la újra: a színpadi szituációról szólót. Itt találjuk ugyanis a legtöbb, tapasztalaton alapuló egyéni meglátást. A színészet dramaturgiáját teljes egészében közöljük. A Dramaturgia ma már nincs könyvárusi forgalomban, holott nagyon tanulságos lehet számunkra hazai szakember szemével nézni hatvan-hetven év előtti színházi múltunkat - olyan szakember szemével, aki kortársa volt Sztanylszlavszkijnak. loi