Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Dramaturgia - I. A helyzet /Szituáció/

A helyzet. /Szituáció/ Az élet cselekvényére ha vissza-vissza emlékezünk, eszünkbe -jutnak bizonyos megkapóbb, dontöbb jelenetek, midőn életünk folyása szinte megállott, hogy új irányt vegyen. Előttünk állanak a személyek, egymástól várva valamit, vagy egymásra támadva, támadó, avagy védelmi, cselekvő vagy szenvedő helyzetükben. Eletünk ezen mozzanatai a személyek helyzetét, a cselekvény megállását tekintve szinte tableauszerüek. Ezt az életnek bizonyos rendkívüli helyzetei, mikbe az érző és akaró ember kerül, idézik elő. A drámairónak is legfontosabb leleménye abban munkál, hogy minő alakokat állit egymással szembe és ezáltal minő helyzetek támadnak. Ha vizsgáljuk a darabokat, melyeket a közönség megkedvelt, a klasszikusoktól a f érczmunkáig, mindig a hatásos szituációban lehat kimutatni a kedveltség okát • Szituáció mindenekelőtt azon helyzet, melybe először is maga a néző kerül a színpaddal szemben. A néző okvetlen vár a színpadtól valamit. Várakozását a mulattatás, lelkesites, érdekeltség fogja meg. Például egész a legújabb Időkig volt egy stereotip bohóc tipus, mely a közönséget mulattatta. Ez a római Davus /rabszolga/, az olasz bajazzo, a francia Jean Potage, a hollandi Pickelháring, a német Hanswurst. Magyarról nem szólhatunk, mert a magyar színészet kezdetével a komi kuninak már nem volt külön stereotip alakja, mely éppen akkoriban szorult le külföldön is a színpadról.

1 Ez a bohóc elütő valami a nézőtől, ennek ő ellenkezője külsőleg-belsöleg, éppen azért nevetett rajta, épp azért várta, igy vagyunk még ma is a dráma hősével. Amint fellép, fontos, mit érzünk iránta. Ott van például Don Ez a megállapítás a mai történeti kutatás világánál már nem helytálló. V.o. Háy Gyula: Emberi szó a színpadon. Budapest, 19*7.