Mályuszné Császár Edit: Rakodczay Pál válogatott írásai (Színháztudományi Intézet, Budapest, 1961)

Előszó

óz-rendszert, ami csak a- XX. század elejére, a villannyal való bánni tudás korára tünt el teljesen. Az átlagnál alacsonyabb Rakcdczay, mint színész, nem mozdulhatott el a rivalda mellől. De gyakorlati oka volt annak is, bogy egyrészt mindig a főszerepeket hajhászta, mert különben képtelen volt magát észrevétetni, másrészt, hogy minden,a természetes játékmodor, a jó összjáték szükségességének megértése mellett is, végeredményben a virtuozitást tartotta a művészet csúcspontjának. Ifjúkorában a nagy "hősöket" ilyen virtuóz-stilusban látta játszani és a színházi gyakorlat éveiben maga sem tehetett mást, minthogy egy idejétmúlt módszert favorizált. Rendezői gondjai, a szereptanulások, a vándorlás mindenféle nehézségei sem akadályozták abban a munkában, hogy a magyar színháztörténeten dolgozgasson. A hazai színésznők közül Prielle Kornéliát és Jászai Marit tartotta legtöbbre. 1891-re,Prielle ötvenéves színészi jubileumára, megirta az első életrajzot, ami magyar színészről könyvalakban megjelent. Munkáját megközelítően pontos életrajzi adatokkal és - német szakmunkák útmutatása szerint - kitűnő szerepelemzésekkel készítette el. Mint minden vállalkozása, ez is csalódást hozott számára. A művésznő lelkesen érdeklődött iránta, amig az életrajz - az ő saját hírnevének gyarapítására - el nem készült, s aztán rá sem nézett többé. Még a munka lázában irta egyszer Rakodczay feleségének: "Prielle említette, hogy nem képzelem, mennyire izgatja könyvem, mely meg fog jelenni. Megörültem. De tudod, hogy ez az "izgalom" csupa önzés! ... Ezzel a könyvvel általában torkig vagyok, mert mindinkább látom, hogy eszközzé degradálódik." /1891. április 7,- Orsz.Széchényi Könyvtár Kézirattára, Színészi pályám levelekben II.

Quart.Hung. 219o./ Jászai Mari személye is állandóan foglalkoztatta. Noha idegenkedett kissé a fiatal Jászai zabolázatlan ló-