Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)
Bevezető - A Városliget
Bevezető szüksége Pestnek, hogy igazi fővárossá váljék. A Városerdőbe nagy fasorok vezessenek, mert „mi szép és kényelmes leend a budapestiekre nézve az árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni és kocsizni, kikerülve a szűk, ronda Király utcát és annak unalmas végnélküli házsorait" 7. Az 1868-as tervek közt szerepel egy széles út megépítése a lipótvárosi templomtól a Városligetbe, de az 1871-es városszabályozási pályázatban is benne van. A terv 1870 decemberében került először a képviselőház elé, a megépítésére vonatkozó végleges szerződés 1872-ben készült el. 219 ingatlant kellett kisajátítani és 98 házat lebontani (amelyek között emeletes is volt). Ez nemcsak Budapestnek, hanem egész Európának az egyik legnagyobb építkezési programja volt. Ezt a szokatlanul széles, hosszú, rendetlenségében is érdekes Sugár utat 1876-ban átadják a forgalomnak. A híres kocsikorzó, amelyről az előttünk élő generáció olyan elragadtatással beszélt, és a gazdagságnak, jólétnek a szimbóluma volt a háború előtti években, az 1885-ben átadott Stefánia út volt. „A kocsiúton szédítő keveredésben hullámzanak a fogatok. Károlyi István almásszürke négy lovát hajtja jukker kocsiján, Andrássy Géza mailcoachját hat izlandi röpíti, Csekonics Endre két nagy kényes járású fekete karosszierjét nyeregből hajtja az angol groom, Pálmay Ilka két szürke muszkát kormányoz Orczy Elek hódoló figyelméből, Edelsheimné Kronau Friderika phaetonjának, ez a könnyű női kocsikázó alkalmatosság vékony kerekei alig érintik a kavicsos utat, Károlyi Istvánnét és az érdekes, gyönyörű konteszt lipicaiak viszik, Mihajlovics doktor kis kordéján Küry Klára ajka nyílik vidám kacagásra, Zichy Livia a szakértő lótenyésztő saját nevelésű pejcsikókat mutat be mígnem leszáll az éj s a Stefánia úti korzó káprázatos színes társasága széjjeloszlik a Nemzeti Kaszinóba, főúri estélyekre és a Blaue Katzba, a Kék Macska mulatóba." Arany János csak szekéren rázatja magát ki a Ligetbe. Az Enek a pesti Ligetről című, 1877-ben keletkezett versében így ír: Kimentem a ligetbe újra Hosszacska távollét után, Hogy lássam: füve, berke, útja Minő hatással lesz reám. Annak találtam most is, ami, (Régóta búvom s eleget), Úgy összeillünk párosan mi: Kopott ember, kopott liget. Már útja is (kettő viszen ki) Zilált kedélyhez jól talál: Az árnyasabbat sok nép döngi, És bűzös, minta döghalál, A másik szép, de hő sugárú, Oldalt paloták és romok, Kevély, nagy boltokban zsibárú, S dől Rákosról be a homok. Ki korral szeret haladni, Vasútra váltja fel magát, S örül, ha van hely felakadni S úgy lógni ott, mint egy kabát. De én rozzant szekérre ülök Tized magammal a baki Trónt nem igénylem - és repülök, Hogy a valómat rázza ki. 14
