Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Bevezető - A Városliget

Bevezető Ugyanebben az időben Vajda János három verset is írt a Városligetről. Az elsőben nézi a városligeti köröndöt, azaz a körhintát énekli meg, a másikban az Állatkertről ír. A fiatal és szép főváros egyetlen és legnagyobb parkja volt ez; a nagy költséggel épített Sugár út, az Állatkert, a Korcsolyázó Egylet, a Zsigmondy-féle artézi forrás, a világhírű kocsikorzó olyan vonzerővel hatottak a tömegekre, hogy sokan és gyakran látogatták. Ehhez a látogatottsághoz és népszerűséghez kapcsolódott most az első országos kiállítás megrendezésének gondolata. A kiállítás a kapitalista fejlődésnek volt a következménye és Európa-szerte nagy divatban volt: a nagy világvárosok kiállításokon mutatták be fejlődésüket. London 1851-ben és 1862-ben, Párizs 1865-ben, 1867-ben és 1878-ban, nagy riválisunk, Bécs pedig 1873-ban rendez világkiállítást. Magyarország 1885-ben készül ilyen világkiállításra, amelyet városrendezési és közmunkák előztek meg, főleg a Városliget környékére vonatkozóan. Ennek volt köszönhető a Stefánia út gyors kiépítése, a városligeti vízvezeték elkészítése, a tó szabályozása és tisztítása, és a kertészeti színvonal emelése. A Stefánián kívül a többi kocsiutat, az Erzsébet fasort, az István és a Hermina utat is makadámkövekkel borítják és a Liget sétaútjait is kavicsozzák. A kiállítás területe nem terjedt ki az egész Városligetre, csupán a Stefánia úttól keletre lévő részekre. Összesen 108 épületet emeltek a kiállítás céljaira, ezek közül 105 ideiglenes jellegű, s csupán 3 maradt fenn. A legnagyobb ezek közül az Iparcsarnok volt (mintegy 14 000 négyzetméter). Az épület új olasz reneszánsz stílusban készült, a diadalkapuszerű bejáratok és a saroképületek téglából és kőből, az összekötések pedig vasból és üvegből készültek. Tervezője Ulrich Keresztély építész. A millenniumi kiállításra az Iparcsarnok előtti szökőkútból lett később a Sió-szökőkút. A másik épület, amelyet Ulrich tervezett, a Közlekedési Múzeum. 1885-ben ennek helyén csak barakk volt, és az Ulrich-féle épület a millenniumi kiállításra készült el. Erre a kiállításra készült a Műcsarnok Pfaff Ferenc tervezésében, századvégi eklektikus stílusban. A millenniumi kiállítás alkalmával egészségügyi pavilonként szerepelt, később a Fővárosi Múzeum talált benne otthont 1941-ig. Vele szemközt az ún. Király-pavilon (a király és királyné részére egyegy teremmel, budoárral), barokk stílusú kupolás kis épület volt, amely később mint Gerbeaud-pavilon sokáig volt kellemes mulatóhely. A lóvasút 1869 óta járt ki a Ligetbe, a Dohány és Fűzfa utcán. A városi tanács 1884. évi jelentése így emlékezik meg erről a kérdésről: „A Városligetben a kiállítás alkalmára egy magánvállalat villamos vasutat tervezett és kért engedélyezni. A főváros és az általunk kiküldött vegyes bizottmány javaslatára a kívánt engedély megadása ellen elvben nem teszünk kifogást, de a közlekedő közönség biztonsága érdekében különösen azt kötöttük ki, hogy a síneket a hajtó villamosroham vezetésére felhasználni nem szabad. A vállalatot úgy látszik, ez a kikötés hiúsította meg." így Pesten csak 1887 őszén indult meg az első villamos a Nyugatitól a Király utcáig, de a következő évben már a Podmaniczky utcán a Városligetbe is jár. A Közmunkák Tanácsa nem engedte lóvasúti és villamossínekkel elcsúfítani az Andrássy sugárutat és csak omnibuszforgalmat engedélyezett. Londonban 1861-ben már megépült az első földalatti villamos, joggal merülhetett fel, hogy 15