Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Bevezető - A Városliget

Bevezető mindössze 166 ház maradt épen, mivel ennek a külvárosnak a lakói nem tudtak olyan szilárdan építkezni, mint a gazdagabb negyedek polgárai. Még egy ízben nyújtott menedéket a Városliget a pesti lakosságnak: 1848-ban. Amikor Görgey tavaszi hadjárata során tönkreverte Windisehgrätz seregét és bevonult Pestre, ostrom alá vette Budát, ahol Hentzi generális várvédő csapataival keményen védekezett. A Pester Zeitung május 8-i számában Irányi Dániel csapatparancsnok és Ságody Sándor alpolgármester tagadta, hogy polgári célpontokra lőnek, Hentzi mégis lövetni kezdte a védtelen polgári lakosság házait. Az emberek ezrével költöztek ki a Városligetbe, ott kezdetleges sátrakat vertek, abban laktak május 20-ig. Jókai, aki szemtanúja volt az ostromnak, A kőszívű emberfiáiban ír erről a veszedelemről. A városligeti menekültek a belvárosi és lipótvárosi családok, főleg a dunaparti lakosok voltak. Ebben a félszáz évben a Városligetben népünnepélyek és tömegmenekülések, vásári mutatványok és vallásos kegyelet váltották egymást. A szabadságharc leverése után senki sem foglalkozott a Városligettel. 1856-ban a kormány egy Verschönerungs-Bau-Amtot létesített, mellyel a Városliget visszakerült a városi tanács kezelésébe. Pedig látogatottsága nem csökkent, sőt növekedett. Vahot Imre

6 így írja le a Ligetet ebben az időben: „Pesten ez a legszebb, legkedvesebb mulatóhely. Amint a Király utcából kiérünk, sűrű lombos gesztenyefasorok árnyéka alatt művészileg rendezett kertek előtt haladunk el jó darabig. A kocsik megállóhelyénél van a fővendéglő, honnan elragadó kilátás nyílik a budai hegyekre és a ligeti tóra, melyen csónakázók, télen korcsolyázók egész serege tűnik fel. Ilyen szép tájkép látható a Páva-szigetről is, hol esténként a szabadban mulat a nép és ünnepnapokon sok száz pár táncol a gyepen. Bartl villáját és kertjét s a sziget kioszkját leginkább az elegáns világ veszi igénybe, míg a Bimbót, a Szarvast, a Szép Kilátást és Newarba majorságát a polgárság látogatja. Ünnepnapokon a szegényebb családok magukkal hozva ételt és italt, letelepednek az árnyékos fák alá s különféle játékot s mulatságot űznek, a kintornák mellett táncolnak, sőt hintáznak, kocsiban, még a levegőben is repdesnek, míg a gyermekek, dajkák, szakácsnék és szobalányok a körjáték (Ringelspiel) forgásaiban szédítik el fejőket. A Hattyú-sziget illatos rózsabokrokkal van beültetve. Sajnos, hogy csak a gesztenyés sétateret öntözik és nem egyszersmind a Városliget egyéb útjait is, melyeknek porát és homokját a tömérdek díszfogat, bérkocsi, lovagló és gyalognép egész fellegekben veri fel, mi sokat visszariaszt az ünnepnapi mulatságoktól, valamint a társaskocsikba lépés rendezetlen állapota is." Ugyanazok a motívumok ragadják meg az írót, mint az első krónikást, Franz Schamsot, újdonság azonban a korcsolyázás, csónakázás, omnibusz, bérfogatok, a fasort már öntözik, igaz, csak lajtos kocsival, de már ez is előrehaladás, s nem egy, hanem hat vendéglő látja el a közönséget. A Városliget déli sarkában felépült már a német színház, keleti részén a tűzijáték téren áll a híres Klemens vendéglő, a rundónál is két vendéglő volt már és itt alakult ki az első Vurstli is. Az írók gúnyolják a Ligetet, ezt főleg az élénk mutatványos és vurstliélet váltja ki belőlük. De a tömegek élvezték ezt a tarkabarka világot. A Liget közepét foglalja el az a kókler társaság, amelyet Jókai az Osztrák-Magyar Monarchia III. köte12