Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Bevezető - A Városliget

Bevezető ve összeforrott a Közmunkatanáccsal) 1856 nyarán párizsi útjáról hazatért s ellátogatott a Ligetbe, látta annak hanyatlását, pusztulását, naplótöredékében Széchenyihez hasonlóan így írt: „Keblem lehangoltságán a szemembe toluló könynyek könnyítének némileg, s feleszmélve elaléltságomból megfogadám, hogy az elhagyott s általam annyira kedvelt fővárosunk emelését tűzendem ki életem egyik vezéreszméjéül." Szinte magát a modern Budapestet köszönhetjük ennek a fogadalomnak. A Liget hanyatlását azonban nem úgy kell érteni, hogy népszerűségéből veszített volna - mind nagyobb és nagyobb tömegek keresik fel -, hanem úgy, hogy fejlesztését és karbantartását elhanyagolták. A tömegek nem annyira a park szépsége miatt látogatták, hanem az egyre több látványosság és mutatványos miatt. A kóklerek, csepűrágók, erőművészek, hintások és egyéb mutatványosok felfedezték, hogy a Városligetet látogató nagy tömegek kitűnő kereseti lehetőséget nyújtanak, és ellepték a Városligetet, kialakul a Vurstli, és madárdal helyett verkliszó, üdülés helyett szórakozás és bámészkodás uralkodik ezen a helyen, amelyet a kortársak már nem is parknak, hanem mulatóhelynek neveznek. 1832-ben óránként társaskocsi indult a városból a Ligetbe, erről a Jelenkor így írt: „A budapesti újabb szorgalomintézkedések között említésre méltó a ns. városi tanács által divatba hozott s most egész új formára készült társasági kocsik (tán pajtás, cimborás vagy mindenesnek híhatnók a francia omnibusz helyett). A kocsik Kratochvill János tulajdonai, aki haszonbérben bírja a város erdőcskéjét, az itteni nép legkedvesebb séta- és mulatóhelyét, azokat oly célból állította, hogy a közönség takarékos árú odaszállítására szolgáljanak, mi végett kocsijai július elejétől kezdve mindennap és minden órában a kalmár-egyesületi kávéház előtt, mint felülési helyen, pontosan megjelennek s így könnyítik, kellemesítik a sokra nézve költséges kirándulást." De nemcsak ez a mulatóhely és mutatványos jelleg fejlődött ki ebben az időben, hanem a lovas- és kocsikorzó is kezdett már kialakulni; a kiépült Lóversenytér a Ligetre volt a legnagyobb hatással. Ugyanebben az időben épült a Herminakápolna is, melyet József nádor egyik ikerlánya halálának emlékére emeltetett; sok huzavona után az építkezés 1854-ben indult, amikor a terézvárosi plébániatemplom és Károlyi István gróf 5-5000 forinttal támogatta. 1856. szeptember 8-án a hercegprímás megáldotta az elkészült kápolnát, az oltárnál nagymisét mondott, miközben „hazánk büszkesége, Liszt Ferenc szívet és idegeket átható Vocál miséjét személyes vezénylete mellett adta". A kápolna neogótikus stílusban épült, Hild nem a középkori gótikában keresett témát művéhez, hanem kortársa, Schinkel Károly nyomdokain haladt. Ez a kis kápolna új hangulatot és jelleget adott a Városliget délkeleti részének és emelte a vidék értékét. Ez a vidék jelentős szerepet játszott a pesti nagy árvíz idején. 1838 telén igen sok hó esett, az olvadás csak március közepén indult meg s a hatalmas vízmennyiség elöntötte a fővárost. Éppen országos vásár volt Pesten és a vidéki emberek itt rekedtek. Sok ezer ember menekült a Városliget dombos, magasabban fekvő területére és ott éhezve és dideregve várta az ár levonulását. Három napig tartott az árvíz és a Terézvárosban omlott össze a legtöbb ház: 811 teljesen romba dőlt, 404 megrongálódott és 11