Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Bevezető - A Városliget

Bevezető a 200 forintos díjat. A jutalmat Nebbien Henrik gazdasági tanácsos kapta, terve pedig több mint száz éven át a Szépítő Bizottmánynak, majd utódjának, a Közmunkák Tanácsának irattárában feküdt, s a terv szépségét és értékét csak 1948-ban fedezte föl Rexa Dezső ny. főlevéltáros. A gyűjtés megindult ugyan, de a befolyt összeg igen meszsze állott Nebbien álmától. Csak a József nádortól kapott 181 vadgesztenyefát és a platánokat ültették el; egy dróthíd, melyet egy bécsi szitakötő mester, Anton Frigyes tervezett és készített el, 1826-ban valósult meg. Ez a kis híd 1865-ig állott a helyén, ekkor életveszélyessé vált és le kellett bontani. Erről a hídról a kisebbik szigetet Drót-szigetnek

3 nevezték, amely e szellemtelen nevet addig viselte, amíg a Vajdahunyad vára fel nem épült rajta. Schmall Lajos Budapest utcái és terei

4 című könyvében így jellemzi az 1830. évi állapotokat: „A régi tanács egyáltalán rablógazdálkodást űzött: ami erdőt Budapest visszafoglalása után talált, lassanként kipusztította anélkül, hogy pótlásáról gondoskodott volna. A bástyán kívül ültettek ugyan egy pár fasort, amelyet a városi közönség sétahelyül használt, ez volt az egyedüli, a polgárságtól Donai Promenade-nak nevezett üdülőhely a Városliget rendezéséig. József nádor, bár nem ítélte fontosnak a zöldet a városban, nyújtott némi segítséget, amely azonban halála után két évtizeddel a városon már nem látszott meg." A Városliget fejlesztésének gondolata sok kiváló embert foglalkoztatott. Említhetjük köztük Mátyás királyt és Mária Teréziát is, azután Boráros polgármestert, Batthyány prímást, József nádort mint patrónusokat, a végrehajtók pedig Stole selyemtermelési felügyelő, Witsch mérnök és Nebbien Henrik kertművészek. Sokkal kevesebben voltak, akik írtak volna valamit a Ligetről: Bonfini, Taurinus, Istvánffy csak egy-egy mondatban emlékeznek meg róla, Witsch csak a homokmegkötési munkáról ír, Nebbien pedig tervez. 1821-ben megjelent egy könyv német nyelven: Franz Schams könyve

5, aki így ír: ,yárosligetnek, vagy Új Népkertnek neveznek a város birtokában lévő 308 holdnyi sík földet. Városligetnek nevezik, noha sem a megfelelő mennyiségű fa, sem másféle kertrészletek nem teszik jogossá ezt az árkádiai elnevezést. A Király utca végén kezdődik. A Terézváros szélső házait elhagyva, nyomban belépünk a lombos nyárfasorba, amelyet mindkét oldalán megnyírt vadgesztenyefák szegélyeznek." A Szépítő Bizottmányról pedig ezt írja: „Noha ez a mindent megszépítő intézmény szigorú feladatául tűzte ki, hogy a mulatóhelyet újabb területekkel bővítse, mégis igazi terv nélkül költöttek ezekre a célokra 45 262 forintot, s így végül 1818 őszén megkezdhették a nagyarányú terv megvalósítását." Schams gúnyos írása az első Ligetről szóló írás, amely stílusával és hangnemével új irányt jelöl ki; később évtizedeken át íróink ebben a hangnemben beszélnek majd a Ligetről. Nagy Ignác, Jókai, sőt Arany is ezt a hangot használja, mert a Városliget fejlődése ezekben az évtizedekben valóban elakadt. A Szépítő Bizottmány is, a nádor is megöregedett, és a Széchenyiféle reformkorban háttérbe szorult. A közvéleményt fontosabb dolgok foglalkoztatták. Nem mintha Széchenyi közömbös lett volna a Városligettel szemben, sőt, nagyon is szerette. Naplójában 1830-ban valósággal felszisszen amiatt, hogy a főherceg a Városerdőt irtani kezdi. Amikor Podmaniczky Frigyes báró (kinek ne10