Alpár Ágnes: A Városliget színházai (OSZM, Budapest, 2001)

Bevezető - A Városliget

Bevezető József főherceget a magyarok nagy ellenszenvvel fogadták, s csak a pozsonyi országgyűlés után kezdik megkedvelni. A főherceg Pest városának fejlesztését tekintette legfontosabb feladatának, s az ő javaslatára jött létre a városi elöljáróságtól független Szépítő Bizottmány

1, amely 1813-ban pályázatot írt ki a Városerdő korszerűsítésére. A hirdetmény meg is jelent az Ofner und Pester Zeitung 1813. évi 5. számában. A pályázat felhívja a művészetkedvelőket, hogy a lakosság minden osztálya számára kellemes mulatóhelyet tervezzenek az ún. Városerdőben és ezt a pályázatot nyújtsák be a Szépítő Bizottmánynak. Aki a legjobb tervet nyújtja be, 200 aranyat, a második és harmadik helyezettek pedig 150, illetve 100 aranyat kapnak az alapból. A nádor nem szerette a városon belül a fásított tereket, és jellemző, hogy amikor kedvelt embere, Hild József egy városrendészeti térképet szerkesztett Pestről, abban nyoma sincs fásított tereknek vagy sétányoknak. A pályázat megírására Nebbien Henrik gazdasági tanácsos, gróf Bruckenthal József országbíró alsókorompai uradalmának francia származású kertésze három évet fordított. A terv reálisnak nem nevezhető, bár nagyon érdekes, de túlságosan szép és költséges: Magyarország Népkertjét akarta megvalósítani. Rexa Dezső A Városliget mint Magyarország Népkertje című cikkében

2 írja: „A tervek közül a nádornak különösen azé tetszett legjobban, akinek a legkáprázatosabb volt az álma és a Városerdőt olyan gazdaggá akarta tenni, hogy ide jöjjön tanulni Párizs, London, Barcelona, itt lesse el, hogy milyen legyen egy metropolis reprezentáns parkja." A terv kéziratban, nagy fólió alakban, félbőrbe kötve maradt ránk, hiányos képmellékletekkel, 53 oldal kézírással írva. Nebbien pihenőhelyeket, lugasokat, vendéglőket, majorságot, gondolákat, játszótereket és egy nagy amfiteátrumot (stadiont) tervez. A közönséget zene, mutatványok, tánccsarnok, kivilágítás (világító szökőkút), tűzijáték mulattatja. Az utak elrendezése művészi, a park varázslatos, nemcsak a gyalogsétálók, hanem a lovaglók és a kocsizok számára is. Megálmodja a későbbi világhírű kocsikorzót, amely a Stefánián pompázott. Az amfiteátrumot, amelyben szabadtéri előadások, sportversenyek, sőt katonai parádék is rendezhetők, a Liget délnyugati sarkába tervezi meg, oda, ahol aztán a nyári színkör fel is épült. 1500 nézőre tervezi a színházat, de ha nagyobb tömeg befogadásáról van szó, állóhelyekkel 2500 néző is elfér. Nebbien nem riad vissza a tér és tömeg nagyvonalú alakításától, tud számokban gondolkozni és tervezni; ez a tömeg a főváros összes lakosságának egytized része volt ebben az időben. A vendéglő zajos szórakozásaival ellentétben a komolyabb és műveltebb közönség részére egy csarnokot tervez ógörög-szentély stílusban, ahol biliárd, játékszoba, társalgó lenne, és Széchenyi előtt már kaszinót épít. Munkájának vége felé a parképítés és fenntartás költségeit tárgyalja. Úgy véli, hogy az ország régi és büszke családjait fel kell szólítani a nagy cél érdekében, hogy adják össze a szükséges pénzt a telepítéshez, az adakozókról kell elnevezni a ligeteket, utakat. Minden adományt el kell fogadni, hiszen ez a nép kertje lesz, tehát az egy forint is erkölcsi érték és hozzájárulás. Ugyanilyen romantikus elképzelései vannak a fenntartás költségeinek előteremtéséről. A vendéglők bérleti díja, az amfiteátrum jövedelme, fahozam és szénatermés szerinte fedeznék a fenntartás költségeit. Ő maga is felajánlja - amennyiben ő lenne a pályázat nyertese 9