Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)
Egyik népszerű nótájának a kottáját ugyancsak egy divatos nótaszerzőnek ajánlja a következőkkel: Fráter Lóránd^ 1 1 nótaszerzőnek ajánlom ezt a dalomat, aki - „tévedésből" - ezelőtt egy hónappal - mint sajátját nyomtatta ki. Dóczit Debrecenből Nagykárolyba helyezték - ugyancsak titkárnak. Tisza István - az akkori miniszterelnök - éppen ott bankettezett egy képviselőválasztás alkalmával. Persze, hogy a cigány Dóczi-nótákat is játszott, amire a polgármester felhívta a mindig kopott kabátban járó Tisza István figyelmét. Be is mutatták neki - beszélt is vele egy-két szót -, megdicsérte a nótáit. Három nap múlva megjött Dóczinak a kinevezése - a fővárosba - pénzügyi titkárnak. Nem sokáig élvezte új állását. Megvakult - öngyilkos lett. Végre pesti színész lettem A későbbi Nemzeti Színház épületében kezdte meg Mader Raoul 21 2 - az Opera volt zseniális igazgatója - a Carmen-nel 21 3 a szezont. A színház új neve: Vígopera, főrendezője Hevesi Sándor, 21 4 aki később évekig a Nemzeti Színház igazgató-rendezője volt. A terve az volt a színháznak, hogy felváltva prózai darabokat és operákat fog adni. Az első ilyen prózai darab a Bolond Istók 21 5 című vígjáték volt, melyben a címszerepet a Makóról ide szerződött Csortos Gyula 21 6 alakította, aki ebben a darabban tűnt fel. A mű lanyha sikerrel ment. Én is játszottam benne egy szerelmes szerepet. Aztán más prózai darabot nem adtak - egész évben sétáltam. Meguntam a tétlenséget, és egy fél évi szabadságot kérve - Szabadkára szerződtem. Kosztolányi 21 7 városában Szabadka: élénk, mulatós, gazdag hely, jó, színházba járó közönséggel, nagy kávéházi kártyaélettel; ahol nem egy ember lett egy-egy éjszaka után koldusszegény vagy öngyilkos. . i A színház és a város elegáns, nagy szállodája, a Pest szálló egyetlen hatalmas épületben volt. Ennek a szállodának éttermében az elsőrendű színészek közül, aki akart - ingyen kapott ebédet és vacsorát! Egyetlen ilyen „ajándék" az országban. Természetesen ezek a vac .órák - a színészekkel és színésznőkkel - nagy, pezsgős mulatozásokkal végződtek, és ebben meg is találta a vendéglős az ingyen koszt árát. Ami pedig a borivást illeti - Szabadka városát - mi sem jellemezte jobban, hogy egy színigazgató azért húzta ki tíz évig ott, mert híres borivó volt. Ez az igazságáról híres színigazgató reggel tíz órára ment fel a színház pénztárába - kezében egy ötliteres demizsonnal - ami estére már üres volt. Mindennap - halála napjáig - öt litert ivott meg a jegyeladás közben. Nevezetessége volt még akkor a színháznak egy Tóth bácsi nevű drámai színésze, aki vagy húsz évet töltött ott. Ez a Tóth Anti színész 21 8 a legnagyobb evő és a legerősebb hangú ember volt körünkben, őróla beszélték, hogy egyszer - fogadásból - egy csárdában akkorát ordított, hogy eltört az ablak üvege. Egy másik történetet is meséltek róla. Egy ebéd után a kávéházban egy újságíró megkérdi tőle: - Igaz-e, Tóth bácsi, hogy ma az ebédnél húsz palacsintát evett? Tóth irtózatos dühbe jött, őrült nagy hangjával, magából kikelve magyarázgatott, hogy ilyen rágalom csak a színészektől telik ki, hogy így meg úgy... Amikor már asztala körül jókora közönség került, csöndesebben, fejcsóválva: - Nem mondom, hogy nem ettem meg 18-19-et, de húszat?! Ez pimasz rágalom! Hazugság! - kiáltja ismét, hangosan. 79
