Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)

Ismét Váradon A régi színház igazgatóját elvitte a sok Virgínia szivar - a rák! Az új igazgató a volt titkár lett: Erdélyi Miklós.

21

9 Agilis, régi szakember volt - jó vezetője a színháznak. A régi tagok közül már csak egy-két ember volt, de ott volt még mindég a mi peches színészünk: Somica! Már apaszerepeket játszott, de a pechek tovább kísérték. Új fiú volt többek között Gózon Gyula.

22

0 Fiatal, kedves arcú színész, szép, tenor-bariton hangjával közkedvelt. Egy jó kiállású, fiatal - gyönyörű hangú baritonista - Asszonyi László. Két tenorista: az egyik Toronyi Gyula,

22

1 a másik egy Kalmár nevű,

22

2 kezdő, fiatal színész. Toronyinak lírai hangja volt, de Lohengrint énekelte. Képzett énekes, csinos, szép arcú, sugár férfi - jó színész. Tőlünk az Operába szerződött buffónak

22

3 - ott is volt haláláig. Kalmár hangja gyönyörű volt - nem túlzok, ha a mostani idők legnagyobb tenoristáihoz hasonlítom. Hogy énekelni tudott, azt a nyakkendőtűje bizonyította: egy briliánsokkal kirakott F. J. monogramos ékszer — császári kitüntetés -, amit a bécsi zeneakadémián kapott. Mint színész - sajnos — szóba se jöhetett, de az énektudása és a hangja pótolt mindent. Egy évig volt csak nálunk. Az Opera - rutinszerzés végett - a győri színházhoz küldte, ahol be is fejezte karrierjét! - Ez a remek hangú fiatalember egy kissé korlátolt volt, és a győri kóristák - ezt kihasználva megtréfálták. A Corneville-i harangokban

22

4 lépett fel, s - mint minden kezdő - ő sem tudott a kezével bánni; a rendezője azt mondta, ha érzi, hogy a keze útban van, tegye hátra. Ahogy az első felvonás fináléjában áll, hátra tett kezekkel, a kóristák egy pár forró virslit tettek a kezébe. A fiú felordít, hanyatt vágódik. Úgy kellett ájultan kivinni a színpadról. Egy életre vége volt a karrierjének - egy kissé meghibbant. Később gyakran beszéltem vele Pesten - énekórákat adott. Negyvenéves korában Auschwitzban fejezte be tragikus éltét. Volt a társulatnál vagy négy primadonna, négy szubrett, ugyanannyi komikus, nagy kórus, negyventagú zenekar. És ott volt egy szőke, nagy darab segédszínésznő - Sárvári Anna...

22

5 Ez a semmitmondó, gyenge pályatársnö volt az, akit a mi nagy lírai költőnk, Juhász Gyula annyi sok versben megénekelt. Várad, emlékeim szép, felejthetetlen városa... De sokat gondolok rád! Az emlékek raja kavarog körülöttem... mindenre emlékszem, ami ott történt... Nem is kell becsukni a szemem, és itt állnak előttem a drága, okos arcok fiatalon: Ady, Biró Lajos, Juhász, Emőd, Dutka, Nagy Endre,

22

6 Gózon, Hajnal

227 és még az a sok, sok jó ember! Gyakran jut eszembe a titkárunk - egy ezermester -, aki Váradon bemutatta a rádiót! A karmesterünk - Várady Aladár^

2

8 - örökös mosolygó arcával, zongoraművész és zeneszerző. Tizennyolc éves korában operettje ment a Népszínházban, őrá kell legtöbbet gondolnom, mert gyakran hallom a rádióban „Hajlik a jegenye..." című gyönyörű dalát. Eszembe jut a „hegyi orvos", bibircsókos arcával, aki meggyógyította az anyámat - amikor az egyetemi tanárok nem tudtak a baján segíteni. És minden, mindenki - abban a csúnya, rendezetlen, és mégis olyan feledhetetlen városban - Váradon! Hogyan lettem komikus? Ez is Váradon történt! A Loute című

22

9 vígjátékban léptem fel ismét a váradi közönség előtt - azt mondták, hogy jó szerep volt. A közönség éppúgy, mint három év előtt, most is nagy tapssal fogadott. A kóristák és pár „furcsa", gyenge színész, olyan megjegyzéseket tettek, hogy bennem a szép fiút szereti a közönség. 80