Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)
— Nincs itt, főrendező úr, semmi már - mindent elvittek - véletlenül - a vezető urak! Ezekre a vezető urakra vissza kell térnem, akiknek semmiképp sem tetszett a filmgyártás - nem lehetett mellette a zavarosban halászni. Sikerült is az igazgatót és a bankot bedönteni olyan üzletekbe, ami a bukással végződött — de nem nekik! Amikor a Star-ban megkezdtük a filmgyártást, egy elsőrangú mozira volt szükségünk, ahol a filmeinket bemutathassuk. Megvettük a Corso mozgót 35 5 - ami akkor nem volt nagy, de a legelegánsabb, legmodernebb mozija volt a fővárosnak. A vezérigazgató kijelentette, hogy a személyzetből senkit sem tart meg. Közöttük volt egy jegyszedő, akinek a felesége takarította a mozit. Sajnáltam őket. Sokáig kértem a vezért, hogy tartsa meg őket, nem ment könnyen... Védencem, ez a gonosz, kopaszodó ember szintén részese volt a könyvelővel a gyár bukásában. Mint „mozijegyszedő szakember", filmkölcsönzó-vezető lett, és jól megszedte magát a könyvelővel együtt, akivel később filmkölcsönzőt nyitott - még filmeket is gyártottak. Ennek a jeles embernek - amikor már szakított a jegyszedéssel - első dolga volt, hogy egyszerű, dolgos féleségétől - akinek köszönhette a megmaradását - elvált. Hálából - ha találkozott velem - elfordította a fejét. Mi lett ezekből az alakokból? A vezért lelőtték, amikor át akart szökni az országhatáron. A volt jegyszedőt - aki gőgösebb volt, mint Esterházy - a minap az utcán láttam... a szerencse nem hagyta el - nyugdíja van. Ezzel végeztem is a Star filmgyárral és azokkal az emberekkel, akik a filmgyártást Magyarországon tönkre akarták tenni... Új pénzes emberek bukkantak fel, új rendezőkkel. Talán összesen hat film készült, részint a Hunnia filmgyárban, udvarokon, és a Projectograph kis műtermében. Munkába lépett — vagyonának roncsaival - az Uher is, amely az első filmeket készítette Fedákkal és Márkus Emíliával. A fia - a 22 éves Ödön 35 6 - rendezett egy filmet. Márkus László 35 7 aki később az Opera igazgatója volt évekig - szintén a filmhez gravitált, rendezett egy filmet - gyenge sikerrel. Bolváry Géza 35 8 - a később jó nevű rendező is megkezdte tevékenységét a Star-ban, felesége, Mattyasovszky Ilona 35 9 vezetése mellett. A darab bizony megbukott... Többet nem is rendeztek Pesten. Önállósítom magam Elhatároztam, hogy önállósítom magam, és filmet készítek. Hogy ezt keresztülvigyem, ehhez pénz kellett - sok pénz. Pénzem nem volt, de volt egy négy és fél karátos briliánsgyűrűm - a legszebb tüzű kő Budapesten. Erről a vasba foglalt kőről egész legendát kovácsoltak a rosszmájú kollegáim. Ajándékul adta egy öreg grófnő - végkielégítésül... Vagy Monte Carlóban kaptam beteg hajlamú olasz hercegtől (nem is jártam ott soha). Azt is hallottam, hogy kártyán nyertem volna... Nem is tudok kártyázni. Az igazság az, hogy Nagyváradon vettem egy tenorista kollegámtól 250 forintért - a zálogcédulát, és részletekben kiváltottam. Ezzel a gyűrűvel - amit 200 ezer forintért adtam el - alapítottam volna meg a filmkészítési vállalatom ha akadt volna még egy társ is - mondjuk - negyvenezerrel! Nehogy belebukjak. És mi legyen a darab? Bár voltak kész forgatókönyveim - de valami újat, olyasmit kellett kitalálnom - ami biztos üzlet - jó üzlet! Szegedi színész koromban vendégszerepelt nálunk Újházi Ede két estén. Az egyik színdarabról már írtam, amelyben az egyik színészünk a Crampton mester című (Gerhart Hauptmann színdarabja) előadáson versenyre hívta Újházit. A másik darab a Péntek este című egyfelvonásos dramolett volt. Ez a kis Szomory Dezső színdarab, 36 0 ami egy fél óráig sem tartott - igen 141!
