Deésy Alfréd: Porondon, deszkán, mozivásznon (OSZM, Budapest, 1992)
Borzalmas éjszakáim voltak. Nem tudtam határozni, sajnáltam a feleségemet. Ez a primitív nő - ahogy szeret — még öngyilkos lesz, ha elhagyom. Később Inéz mégis mindent megtudott. - Nekem nem az fáj, hogy nem vesz el feleségül, hanem az a kétségbeejtő, hogy nekem kell férjhez mennem. Hogy aztán hogy és mint csinálta a család, nem tudom, de egyik találkánknál elémbe tesz Inéz vagy 2o férfiarcképet! Volt köztük ügyvéd, doktor, mérnök, földbirtokos, képviselő, katonatiszt. - Ezek közül válasszon, Alfréd, s akit kiválaszt, ahhoz megyek! — mondta apatikusan. Volt köztük egy jóképű, kipödrött bajuszú élelmezési százados, olyan harmincas férfi. Ezt választottam! Valahol Dunántúl volt az állomáshelye. Aztán vagy két hónapig semmit sem beszéltünk szerelmünk tragikus jövőjéről - pedig most még gyakrabban találkoztunk. Egy délután - úgy április közepén - egész egyszerűen elmondja, hogy két nap múlva lesz az esküvő - csak polgári, mert ő nem akarja, hogy a városban megtudják; az egyházi ott lesz, ahol a kapitány állomáshelye van - azt hiszem, Sopronban. Inéz még Váradon áttért a férje hitére - református lett. Huszonkét éves voltam... Egy hét múlva - a kegyetlen sors úgy hozta - elváltam a feleségemtől. Hogy ne legyek vele egy társulatnál - felbontottam a szerződésemet - és a debreceni színházhoz pártoltam, ami akkor Aradon tartotta utolsó nyári szezonját. Mielőtt Váradot elhagynám, el kell mondanom, hogy feleségemnek, akinek semmiféle színésznői kilengései nem voltak, puritán, erkölcsös családokkal volt jóban - elválásunk után két héttel már hivatalos kitartója volt. Nemsokára ezután volt része a váradi közönségnek még egy, ugyancsak a színtársulat egyik nőtagjával történt, hihetetlen erkölcsi botrányban. Egy feltűnő szép, müveit, fiatal színésznő - az akadémiáról került hozzánk - a hősnője a történetnek. A hőse pedig egy fess, magas, barna fiú, egy gazdag özvegyasszony egyetlen fia, a lányos anyák dédelgetett kedvence. A fiú és a színésznő — aki mellesleg gentry famíliából származott - egymásba szerettek, és rövidesen eljegyzés lett a dologból. A leány anyja megjött Pestről, hogy a fiú anyját megismerje megtetszettek egymásnak - éppen, mint a gyermekek - és elhatározták, hogy virágvasárnapján - amikor lejár a leány szerződése - megtartják az esküvőt, amilyen még Váradon nem volt - egy gentry fiú és egy gentry színésznő között, aki még tisztességes - ártatlan is -, ami az ekkori időben ritkán fordult elő a színészet berkeiben. De nem is ütközött meg - akkor - senki azon, hogy színésznők vagy kardalnők „barátot" tartottak! A színpadi kosztümök sokba kerültek, amiket a színésznőknek kellett csináltatni, még a 45-50 koronás fizetésű kóristanőknek is! Esküvő előtt egy héttel a leány hazautazott - Pestre -, hogy összecsomagoljon, kelengyét vásároljon. A fiú egy pár nap múlva szintén Pestre ment, ahol felkereste egy - régebben ismert - úriasszony ismerősét, aki „kerítéssel" foglalkozott. Elmondta neki, hogy nősül, és kérte: egy feltétlen egészséges úrilányt kerítsen neki. - Van! Egy feltűnően szép úrilány - de nem olcsó! - A pénz nem számít! - mondja a hősünk. - Ötszáz korona! - Itt a pénz! Délután négykor itt leszek! - A kék hálóban lesz a lány - mert szőke - feleli az asszony. - Nem felejtette el az ízlésemet! - szól vidáman a 23 éves ifjú, és fütyörészve távozott... Aznap este 11 órakor a mi hősünk már Váradon - az egyik kávéházban, pezsgőzés közben meséli a barátjának: 71
