Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)

BEVEZETŐ - 5. A Nemzeti Színház megszületése felé

nem változtatja meg a neveket, megtartja a cselekmény színhelyét, Firenzét. A komédia egyetlen ekkori előadásán (1834. május 22.) fellépett a színészi „új hullám" két markáns egyénisége, a magyar vígjáték történetének két jelentős alakja, Megyeri Károly és Telepi György. A Honművész 1834. május 29-i híra­dása szerint a Fogadósnő előadását elsősorban az olasz karakterek festése miatt fogadta szívesen a közönség. Megyeri (Ripafratta) és Paxázsóné (Mirandolina) mellett külön kiemelte Telepit, az „élhetetlen, szegény, kevély és féltékeny" Forlipopoli márki szerepében. A Két úr szolgája 1834. január 26-i előadásáról szóló ismertetés, miután alaposan elmarasztalja Sághy Ferenc német közvetítőből készített, elöregedett fordítását, Telepi „sok komikai tehetséget bizonyító furcsálkodását" méltatta a nehéz címszerepben, ami nagy tetszést és a játék végén tapsot aratott. En­nek az előadásnak egyik különlegessége az a körtáncbetét volt, amelyet a egyik szereplő, Szöllősy Lajos táncművész koreografált, és hat táncossal, köztük „La­borfalvi Rózsi leányasszonnyal" adatott elő (Három év alatt 4 előadást ért meg.) Az 1834. év harmadik Goldoni-komédiája a Házasságszerző címen bemu­tatott előadás volt, amelynek fordítását, Goldoni Különös történet című ko­médiájának német változatából Mérei Móric készítette el. Itt újra utalni kell arra a korábbi megállapításunkra, hogy nem a Házasságszerző prókátor című ­Bretzner-Gindl - komédia változatáról van szó, másrészt arra, hogy az olasz ere­deti nem az Avvocato veneziano című komédiával, hanem aCurioso accidentewe 1 azonos. Ezt a tényt a színlapon szereplő szereplista azonossága támasztja alá. A németből való fordítás tényét bizonyítja, hogy a szerepnevek német nevek, a cselekmény helyszíneként egy német kereskedőváros szerepel. Két felvonásra rövidített szöveg előadására került sor, így a szeptember 7-i bemutatón a dara­bot a Nagy-Idai lakodalommal, a nov. 16-i ismétlés során a Bűbájos fegyverrel egy műsorban játszották, tehát egyfelvonásos táncjátékokkal adtak ki egy szín­házi estét. A főszerepet - Walter kereskedőt - a Goldoni-komédiákban immár otthonosan mozgó Megyeri játszotta, és a fiatal katonatiszt, Dörnfeld inasaként a szintén ismerős, kitűnő komédiás, Telepi lépett fel. (A pályakezdő Szigligeti neve is szerepel a színlapon, egy inas szerepét alakította.) Megyeriről szólva a Honművész megállapítja, hogy a nehéz címszerepben „jelesen viselé magát", kivált a II. második felvonásban, mikor kiderül, hogy Dornfeld, a szegény ka­pitány (Tóth István játszotta) nem szomszédja lányát, Constanzét (Bartháné), hanem Walterét, Julit (Parázsóné) szöktette meg és vele egybekelt. Megyeri szí­nészi tehetségét a lap elismerően méltatja. Hangsúlyozza, hogy mind a komoly és víg, cselszövényes és érzékeny szerepeknek remek festője, és mivel játéka em­berismereten és tapasztaláson nyugszik, „gondolkodva veszi fel a tükrözendő személy karakterét." 3 1 Megyeri és Telepi fellépései Goldoni-komédiákban egyben a színészi játék­stílusban bekövetkező változásokat is jelzik. Mindkét színész eredeti tehetséggel volt megáldva, így a természetességen alapuló játékukkal egyéni jellemek sorát állították színpadra. Személyükben Goldoni jellemkomédiái a legszerencsésebb megszólaltatókra találtak. Úgy véljük, hogy a Megyeri sokoldalú tehetségéről kialakult eddigi képet figyelemre méltó módon árnyalja a Honművész recen­26

Next

/
Oldalképek
Tartalom