Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)

BEVEZETŐ - 5. A Nemzeti Színház megszületése felé

A NEMZETI SZÍNHÁZ MEGSZÜLETÉSE FELÉ Az 1830-as évek elején Kassa volt a magyar színjátszás központja. Déryné, Kántorné, Szentpétery Zsigmond, Szerdahelyi József, Pály Elek, Pergő Celesztin, Telepi György, Egressy Gábor volt, többek között, a társulat tagja. Ennek a társulatnak megsegítése is szem előtt lebegett, amikor 1831-ben a Magyar Tudós Társaság játékszíni bizottságot hozott létre, melybe Bajza Józsefet, Döbrentei Gábort, Toldy Ferencet, Vörösmarty Mihályt, Csató Pált, Dessewffy Aurélt, Fáy Andrást, Jakab Istvánt, Rothkrepf Gábort nevezték ki. A bizottság fordított szövegeket gondozott és javított ki, meglévő darabok szövegét ellenőrizte és a darabállomány gyarapítására tett javaslatokat. 3

0 A budai Várszínház művészi színvonalának emelése céljából három év alatt 44 darabot hagyott jóvá, eredeti és fordított műveket, ez utóbbiak között Goldoni Fogadósnö című komédiáját, amelyet a bizottság jegyzője, Jakab István ültetett át magyarra. Az akadémiai játékszíni bizottság munkája nyomán a színház műsorán gyakrabban szerepelt Goldoni neve. Jakab, mint akadémikus drámabíráló, külföldi szerzők darabjainak sorát dolgozta át, illetve fordította le. A pesti játékszín felállításának lelkes híveként teljes mértékben azonosult a játékszíni bizottság legfőbb célkitűzésével, az anyanyelvi kultúra és a jó ízlés terjesztésével. Ebben az időben Jakabot, mint a legjobb magyar fordítót tartották számon, és képességeit a csinos társalgási nyelv színpadi meghonosítása és a könnyed beszédfordulatok használata miatt ismerték el. A kassai társulat legjobb színészi erői telepedtek meg Budán a Várszínházban. Itt kezdtek kibontakozni a Nemzeti Színház első gárdájának körvonalai. Minthogy Pest-Buda erre az időre az ország tényleges fővárosa lett (jogilag majd csak 1848-ban), a lakosság pedig nemzeti érzésben megerősödött, így a színészeket mint a nemzeti kultúra és nyelv letéteményeseit politikailag és pénzügyileg is támogatta. Érdemes megemlítenünk, hogy a társulat ebben az időben főként prózai színészekből állott. Ez a körülmény is magyarázza, hogy 1834-ben szerzőnktől három vígjáték is szerepelt a műsoron. A Kisfaludy Károly halálát követő évtizedben - 1830-40 - a színpadon előtérbe került a vígjáték, amelyben többnyire népi alakok lépnek fel. Jól megfigyelhető ez Jakab Falusi lakodalom című művében, amelyben a fiú megtalálásának érzelgős, melodrámai motívuma a népéletből vett zsánerképpel - lakodalmijelenetekkel - keveredik, középpontban a büszke nótárius délceg színpadi alakjával. Jakab, az 1833-ban kiírt, a színészet állandósítását tárgyaló akadémiai pályázatban többek között azt ajánlja, hogy a színészek tanulják meg az olasz nyelvet, az idegen művészekkel együtt a dalműveket így olaszul adhatnák elő. Nyilvánvaló, hogy Jakab tudott olaszul, más olasz szerzőtől készült fordítása, például a Döbrentei által javasolt Alberto Nota A jótevő és az árva című játéka, továbbá operalibrettó-átültetései is megerősítik ezt. A Fogadósnö című komédiát így az első, Goldoni-eredetiből készült fordításnak tekinthetjük. Jakab 25