Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)

BEVEZETŐ - 4. A vándorlás éveinek előadásai

ban szerepelt a kolozsvári színház műsorán, és bár dokumentumokkal nem tudjuk alátámasztani, de a Ferenczi Zoltán monográfiájában jelzett Mirandolai borzasztó vacsora, Jakab fordításában, 1839-ben feltételezhetően a Fogadósnő valamilyen romantikusan torz, közönségcsalogató címváltozatát jelenti. (Hosszú idő elteltével a Fogadósnőt 1862. májusában újította fel a színház. Az előadás rendezője Paulay Ede.) A pesti színészek Székesfehérvárott 1813-ban a Deákos lányt, 1814-ben pedig A csacsogót játszották. Amikor 1818-ban a magyar színjátszás Székesfehérvárott rendszeressé vált, jobbára szintén a pesti műsor darabjai ismétlődtek. A XIX. század első harmadában csökkent az érdeklődés Goldoni komédiái iránt. A vándortársulatok műsorán mégis megtaláljuk nevét, így például Kilényi Dávid dunántúli előadásain, amit az is indokolhat, hogy Goldoni komédiái nem igényeltek bonyolult színpadi masinériát. A komédiák cselekménye főleg polgári otthonbelsőkben játszódott. Az érdeklődés csökkenését a nemzeti múlt jelentős figuráinak, eseményeinek színpadi megjelenítése, másrészt a francia dráma fokozódó népszerűsége magyarázza. Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországban című drámájának sikere 1819-ben jól jelzi ezt az ízlésváltozást. Kisfaludy Károly olaszországi és bécsi tartózkodása, valamint a korai magyar színpadon szerzett élményei alapján ismerhette Goldonit. {A kérők II. fv.-ának 5. jelenetében Szélházy többek között velencei színházi élményekről szól.) A külföldieskedés, a divatmajmolás kifigurázásában, az öreg, zsörtölődő szülő, a nincstelen, hazug, hozományvadász kérő, az egyenetlenségeket elsimító, nyelves női figurák megrajzolásában nyilván segítették őt a személyes élmények alapján megismert maszkos őstípusok: Pantalone, Lelio, Beatrice vagy Rosaura alakja. A játék alapszituációja és témája - az öregek és fiatalok között a házasságkötéssel kapcsolatos bonyodalmakból születő félreértések, összeütközések - szintén Goldoninak a polgári családi körben zajló komédiáit, így például a Hazugot, a Bugrisoka,t, vagy a Különös történetet juttatja eszünkbe. A rászedett Pantalonéra emlékeztet A kérők Baltafy kapitánya, aki látatlanban akarja lányát, Málit férjhez erőszakolni. De a Csalódások Lombai inspektora vagy a Mikor pattant nem hittem volna Lovasdy postamestere is Goldoni becsapott öreg típusainak jegyeit viseli, amennyiben nem ismeri el, hogy a szerelmi érzés követeli jogait az életben. A magyar polgári vígjáték fejlődésében fordulatot jelent a fiatalemberek új típusa, a későbbi bonviván szerepkör korai jelentkezése. A könnyelmű, léha, gátlástalan, de jó megjelenésű, talpraesett fiatalember a kor kedvenc színpadi figurái közé tartozik. Goldoninál ez a típus a hazug Lelio, akit a moralizáló velencei szerző javító szándékkal és elnéző rokonszenvvel mutat be. A Leányőrző Morlay Mórica csupa könnyelműség, soha nem jön zavarba, és ha szép lánnyal találkozik, rögtön kész a kalandra. A lányok - Lidi, Fanni, Máli, és a többiek - már saját maguk akarják alakítani sorsukat: bár bátortalanul, telve gátlással, de megpróbálják színleléssel félrevezetni a szülőket, a családi kör azonban ezeket a próbálkozásokat leszereli. A korabeli társadalmi életből vett téma, a karakteres figurák, a családias bensőség, a köznapi beszédhez közelítő, jól pergő nyelvi kifejezés a vidéki kúriák életét rajzoló Kisfaludyt - nem annyira a filológia, mint inkább a tipológia szempontjából tekintve - erősen rokonítja a városi polgár Goldonival. 24