Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)
BEVEZETŐ - 1. A főúri színjátszásban és a német vándorszínészet műso-rán 1707-1793 között - 2. Az első hivatásos magyar színtársulat műsorán
újra Goldoni. Az eredeti komédiát illetően itt is korábbi szakirodalmi tévedéseket kell helyesbítenünk. Nem a Cameriera brillante, nem is a La donna di testa debole, hanem a La donna di garbó szolgált az átdolgozó-fordító Johann Christian Bocknak alapul Wissenschaß geht vor Schönheit avagy Das gelehrte Dienstmädchen (1787) című darabjának elkészítéséhez, amelyből azután az Ungváry-féle Deákos lány című magyar változat szövege készült. Az eszes és rátermett szobalány karrier-történéte - egy népes kispolgári család minden tagját az ujja köré fonja - német környezetben, német nevű szereplőkkel játszódik. Az átdolgozó általában szabadabban kezeli a jeleneteket, nem követi szorosan az eredeti szöveget, esetenként rövidíti a fiatalok évődését, és a férfiruhába bújtatott Isabella regényes figuráját elhagyja, így ez a magyar változatban sem szerepel. Ebből és a német változatból, valamint a magyar előadás színlapján olvasható szereplista összevetéséből teljes azonosság állapítható meg, ami azt jelenti, hogy a Budán színre vitt darab a német változat hű fordítása. Lényeges eltérés, hogy míg Goldoninál Rosaura mindenkit megszédít, és hogy Florindót megbosszúlja, az apjával kacérkodva teszi az öreget nevetségessé; addig itt Laurette az őt korábban elhagyó Albertet veszi rá, szánja el magát arra, hogy vele házasságra lép. Goldoni jobban kiélezi Florindó dilemmáját: szóljon-e apja házassága ellen, ám ez saját leleplezését jelenti, vagy hallgasson, így viszont nem akadályozhatja meg apja és Rosaura házasságát. A német változat tele van bölcselkedő költői betétekkel, ezeket a Doktor által sorolt latin mondások követik a házassági ígéret jelentőségéről. A latinos beszédmodor erőltetése, a nyilvánvalóan ironikus szándék ellenére, egy idő után monoton hatást kelt, bár az ígéret betartásának erkölcsi fontosságát meggyőzően hangsúlyozza. Figyelemre méltó, hogy a német átdolgozó, színpadi jártasságát bizonyítva, folyamatosan ügyel az egyes figurák közötti távolságok, pozíciók meghatározására, másrészt a gesztikus játékra. A II. felvonás 11. jelenetében például pontos instrukciót ad Kant és Schwallbach távolságtartására, vagy Karolin Albertnek irányzott jelzésére, tudniillik, hogy Schwallbach bolond. Tudomásunk van a Ravasz özvegyasszony két előadásáról (1793. augusztus 30. és október 14.). Feltételezések szerint Goldoni La vedova scaltra című komédiáját fordította németre Spies, és Mérey Sándor ezt a változatot magyarította. Mivel ismerjük a magyar előadás színlapját, az eredeti darabbal összevetve azonnal megállapíthatjuk, hogy nem találunk azonosságot. A La vedova scaltra című eredeti komédiában négy különböző nációbeli gavallér verseng a szép, fiatal özvegy, Rosaura kegyeiért. A magyar színpadon előadott változatban ilyen figurák nem jelennek meg, és az eredeti három felvonásos játékkal szemben nálunk egyfelvonásos változatban szerepelt a műsoron. A társulat programján szereplő Goldoni-komédiák között találjuk még A kavalér és a dáma, vagy a Két egyforma lélek (II cavaliere e la Dama o I Cicisbei) című darabot, amelyet Mátyási József ügyvéd németből fordított, a „Nemzeti Játszó Társaság" kedvéért, szabadon. Arnold Maurer, bonni Goldoni-kutató, aki a velencei szerző német nyelvterületi recepciójával foglalkozott, német átdolgozóként Carl August Svabet jelöli meg. 2 0 A komédiát 1761-ben, Bécsben játszották, de a fordító neve ebben az esetben nem szerepel. A pest-budai német színház érdekes módon nem vette fel repertoárjára a komédiát. 19
