Nyerges László: Carlo Goldoni színművei Magyarországon (OSZM, Budapest, 1992)

BEVEZETŐ - 1. A főúri színjátszásban és a német vándorszínészet műso-rán 1707-1793 között - 2. Az első hivatásos magyar színtársulat műsorán

A magyar recepcióról maga Mátyási tudósít, 1804. június l-jén kelt, gróf Széchényi Ferencnek címzett levelében. A levél arról értesít, hogy a darabot Pesten és Erdélyben két-két alkalommal játszották, „... tellyes megelégedéssel a ' Néző és Hallgató közönség azon részének, a'melly a' Szin-Játékok érdemét az erköltsöknek, indulatoknak nyájasitásában, az ízlésnek, érzésnek nemesítésében 's a' Nyelvnek, Szokásóknak tsinositásában helyezheti és valósággal érti, mikor illik, minek kell tapsolni, nevetni, könnyezni." 2

1 A polgárosodás utáni vágy és a szentimentalizmus egyre jelentékenyebb részesedése az irodalmi és a színházi étetben még egy fontos tényre hívja fel a figyelmet. A német, olasz és francia érzékenység irodalma - olasz viszonylatban különösen Metastasio és Goldoni darabjai - 1780 után hódít tért, és ennek során határozottan előtérbe kerül a nő-olvasó és nő-néző közönség szerepe: Kis János Visszaemlékezéseiben a nő-olvasók fontosságát hangsúlyozza; Kármán József írói feladatát a nők életének ábrázolásában látja, közönségét a nő-olvasók között keresi, és a nők műveltségének emelésével, érzelmének formálásával akar hatni a férfiak társaságára is. 2

2 A női közönséggel természetesen Mátyási is számolt, amikor Goldoni „remekjét" mindkét nemnek, általában minden társadalmi körhöz tartozóknak, de különösen a „Nemes Rendnek" ajánlja, merthogy a darab a szokások jobbítására alkalmas. A színházi közönséggel kapcsolatban egyetértünk Kosáry Domokossal, amikor megállapítja: „... az élet komikus visszásságait, az emberi hibák típusait, a nevetséges figurákat szerepeltető komédiák... alacsonyabb szinten játszódtak, mint amit a nézőközönség képviselt." A középnemes - a 'Nemesi Rendet' említve Mátyási nyilván erre a közönségrétegre utalt - zavartalanabbul, sértődés nélkül, jobb szívvel tudott polgárok, nem-nemesek, kisemberek hibáin, bajain szórakozni. 2

3 Az 1794. július 9-i bemutatót a legjobb szereposztásban tartották meg. A színlap szerint a főbb szerepeket Rehákné Moór Anna, Láng Ádám, János, Rózsa Márton, Liptai Mária, Sehy Ferenc, Ernyi Mihály és felesége, Termetzky Franciska játszotta. A német változatban nem szövegeltérést, hanem helyszínváltoztatást találunk. így a II. felvonásban Don Rodrigó és az úrnőjének szóló levelet kereső Pasqino, valamint Don Flamino és Balestra nem a nyílt utcán, hanem kávéházban tanácskozik. A III. felvonásban az eredeti utcai helyszín helyett Tag (?) jelölés található. A fiatal Csokonai is örömmel üdvözölte a pesti magyar színjátszókat. 1793. május 10-én, tizenhat fordítást ajánlva már az ötödik levelet intézte hozzájuk 2

4, majd 1794. november 7-én, a következő tavaszra sajtó alá bocsátandó müveit népszerűsítve, a Magyar Hírmondóban feladott előfizetési felhívásban Metastasiótól Az elhagyott Didót, a Galateaat, Orlando címen az Angelicat és Goldoni Hazugját - „Egy a' fő Víg Játékok közül" - ajánlja. A Hazug fordításával műsordarabot akart készíteni az első magyar színtársulat számára, amely eddig a velencei szerző négy darabját mutatta be. 2

5 Csokonai vonzódott a vígjátékhoz, amelyben egyéniségének játékos humorát, a kisemberek életének realisztikus képeit kedvére kifejezhette, másrészt voltak tapasztalatai a közönség befogadó képességét illetően. A Cultura előszavában erről így írt: „Vagyunk itten, akik a Sekspir, Kornél és Maffei parlamentjét és a' Kotzebue, Goldoni és Moliére piattcát már meg ismerték; az ő lelkek, és Ízlések fellyebb emelkedett már a 20