Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

„Tudok én küzdeni remény nélkül is"

nappal tragikus halála előtt hazakísért egy barátjával az egyetemről, s boldog izgalommal fejtegette az Egyetemi Színjátszó Társaság ezévi terveit. Többek között az Ember tragédiáját is színre akarta hozni. Kivitelre már nem került sor: megakadályozta az ő emberi tragédiája. Most már elment abba a világba, amelyben — mint egy levélben írja — az emberi lélek vívódásai feloldódnak a katharzis szintézisében"

1

4. Szász Károly, aki a nevezetes Hamlet-előadás szereplői közül egyedül választotta élethivatásul a színházat, számos vidéki színház rendezője, főrendezője volt, nem szívesen beszélt arról a tragikus októberi napról. Egyszer-másszor inkább arról a bénultságról szólt, ami mindannyiukra — egyetemistákra, főiskolásokra és tanárokra — rátelepedett. Nehezen törődtek bele a változtathatatlanba, hogy Horváth Pista halála után az egyetemi színházat már legfeljebb önképzőköri színvonalon művelhetik. Horváth István halála mélyen megrendíti Némethet is. Horváth még a Hamlet-rendezés időszakában személyesen keresi fel a Nemzetiben, de ő az egyetem kiadásában megjelenő Ismertető Füzetbe nem Ham/e/-produkcióhoz kér cikket — egyébként ez Szent-Györgyi Albert kérése Németh-hez -—, hanem a színháztudománynak egyetemi oktatásáról és az ezzel kapcsolatos problémákról. Németh nyomban tájékoztatja

15 Szent-Györgyit Horváth látogatásáról, s egyben a Hamlet-cikk megírásához munkatársát, a Nemzeti Színház előadásfelügyelőjét, Tompa Miklóst, Tompa László erdélyi költő fiát ajánlja. Tompa Miklós a már említett 1941-es Évkönyvben éppen erről a Shakespeare-tragédiáról ír Új Hamlet a Nemzeti Színházban címmel tanulmányt. Írásához az apropót a Nemzeti 1940. február 17-i Hamlet-bemutatója adja. Németh közli SzentGyörgyivel, hogy ő más témáról fog írni. (Ebből korábban már idéztünk részleteket.) A kapcsolat egyre intenzívebb Szeged és Budapest között. Szent-Györgyi rendkívüli jelentőséget tulajdonít a megkezdett munkának: „... itt egy komoly és nagy ügyről van szó — a magyar ifjúság életének tartalommal való megtöltéséről... "

1

6 És most — 1941. október 17-én — mindennek vége. Németh is leveszi a napirendről szegedi tervét. Folytatja küszködését a Színművészeti Akadémia reformját sorozatosan elhárító, minden nyomást kivédő Kiss Ferenccel. Régi ügy ez, s Németh minden erőfeszítése dacára Kiss Ferenc álláspontjából jottányit sem enged. A művészeti oktatás kérdéseit — mint ezt hangoztatja — ő már megoldotta. Kiss Ferenc, a Nemzeti Színház örökös tagja, a legmagasabb művészeti kitüntetésnek, a Corvin-láncnak a tulajdonosa, m. kir. kormányfőtanácsos, az 1939. augusztus 26-i kelettel felállított színművészeti és filmművészeti kamara elnöke felfelé száguldva a társadalmi ranglétrán 1937-ben, Odry Árpád halála után foglalja el a Színművészeti Akadémia igazgatói székét. Székfoglalójában új korszakot ígér. Németh erős kétségek között engedélyezi, hogy az akadémia növendékei vizsgaelőadásaikat 73