Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)
„Tudok én küzdeni remény nélkül is"
ezentúl a Nemzeti színpadán mutassák be. A hallgatók érdekében hozzájárul, hogy az arra alkalmas növendékek szerepeljenek a Rádióban is. Kiss Ferenc egyetlen önálló lépése igazgatásának első évében, hogy két filmes szakember bevonásával elindítja a filmművészet oktatását az akadémián. Az „új korszak" első vizsgaelőadása csúfos bukás, példátlanul gyenge produkció. Németh a látottak alapján azonnal utasítja Both Bélát, hogy bizalmasan derítse fel az akadémián folyó oktatást, s végzett munkájáról készítsen jelentést. Both Bélát apósának, Móricz Zsigmondnak a kívánságára 1936 nyarán szerződteti Németh előadásfelügyelői minőségben. Both Béla, aki 1938-ban már játékmestere a Nemzetinek (Móricz Zsigmond 1936. október 29-i leveléből: „ ... melletted megvan az alkalma, hogy fejlődjön és alkothasson" 1 7), fiatalos lendülettel végzi el a rábízott művészi munkát, s ebben a kényes ügyben is gondosan jár el. Jelentését 1 8 két részre osztja. Első részben a tanári kart és annak tevékenységét ismerteti, a másodikban a tantervet. Részletes, lényeglátó tanulmányának csak vázlatos kivonatát ismertetjük. Sokatmondó már a bevezetés is: „A hetvenötödik évfolyamába lépő Színművészeti Akadémia múlt évi — 76 oldal terjedelemben megjelent értesítője alapján a távozó növendékek nevében az egyik végzett növendék többek között ezeket mondta az évzáró ünnepélyen: »Mi, akik most kerülünk ki az életbe, szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hiszen az akadémia új korszakának növendékei közé tartozhattunk, a nagyszerű újítások, korszerű átalakítások évében minden vágyunk az, hogy ... « stb." Az akadémia új korszaka. A valóságban az új korszak szellemi hanyatlást, s legfeljebb egyes növendékeknél szolgai szellemet jelent... Both Béla ezután felsorolja az újításokat, melyeket korábban ismertettünk, majd így folytatja beszámolóját: „Ezek mellett az újítások mellett nyilván virágzóan és hivatása magaslatán működik az akadémia régi, kipróbált területén: a színészképzés terén. Hogy ez talán még sincs így, azt sejtetni engedik a következő tünetek: 1. A végzett 14 növendék közül eddig senki sem helyezkedett el — kivéve a Nemzeti Színház által a II. évesek közül szerződtetett egyetlen növendéket. 2. A vizsgaelőadások, amelyek között volt egy bemutató is — nívóban általában süllyednek. A napisajtó páratlan jóhiszeműsége, s az a tény, hogy az igazgató-színész színészi kvalitásainak elismerésével egyidejűleg természetesenek tartják ugyanannak igazgatói és pedagógusi kvalitásait is tömjénezni — azt a látszatot kelthetik a felületes szemlélőben, amit egyébként az Értesítő is megállapít: — hogy »Nagy sajtó- és közönségsiker volt«. Ezzel szemben tény az, hogy a végző növendékek példátlanul gyenge produkciójában jólesett látni egy-egy első éves növendék ösztönös tehetségének kibontakozását. Kérdés, hogy ez pusztán a végző növendékek tehetségtelenségének írható-e fel hibául? Vagy pedig annak 74
