Selmeczi Elek: Németh Antal (OSZM, Budapest, 1991)

Célegyenesben?

mutató) Németh is ír az Egy emberöltő Az ember tragédiája szolgálatában című 1967-ben kelt visszapillantásában.

2 Megemlíti ebben az írásában az 1944-es madridi meghívását, amit azt kővetően kap meg, hogy a Sztójay-kormány felmenti a Nemzeti Színház igazgatói teendői alól, viszont megfeledkezik a háború utáni párizsi tervéről. Az ember tragédiája ottani bemutatásához a Budapesten illegalitásban élő francia díszlettervezővel, Ernst Klaus-szal már elkészíttette a díszletterveket. Életrajzi vázlatában olvashatjuk, hogyan épültek kapcsolatai angol—amerikai színházi és politikai körökkel, s csak a háború akadályozta meg a Tragédia első (és feltehetően utolsó) reményét az amerikai bemutatásra. De folytak tárgyalások — mint ezt Szűcs László dokumentálta — svédországi, dániai és moszkvai rendezések ügyében is. Németh Antal külföldi hírneve mindenképpen közrejátszik abban a minisztériumi engedményben, mely oda vezet, hogy 1943 őszén Németh Antal személyes patronálást vállalhat a Pécsi Nemzeti Színház felett. A Németh Antal művészi irányításával működő pécsi színház igazgatója dr. Székely György lesz, aki már két éve a Nemzeti Színház belső munkatársa. Ekkor már személyektől, intézményektől függetlenül beindul egy önszerveződési folyamat. Hallgatólagosan mindenki egyetért azzal, hogy a szervezett utánpótlásról gondoskodni kell. A háborús nyomás rendkívüli módon felerősödik, a minisztérium kapkod, a színház (és film) területén anarchia kezd kibontakozni. Sorra bukkannak fel a politikai széljárást kihasználó kalandorok, még náci tőkével rendelkező is akad köztük. Növekszik a nyomás a Nemzeti Színház falain belül is. Önjelölt igazgatókról hallani, felröppen Zsindely né Tüdős Klára, neve

3, ezen csak elnézően mosolyognak a szakemberek. Kovách Aladár kezd eltűnni Németh látószögéből. Talán betegsége kínozza — gondolja a Németh házaspár. (Peéry Piri különösen nagy tisztelője ,,Ali"-nak.) Néhány hónap múlva aztán fény derül (Németh megfogalmazásában) Kovách Aladár „árulására". A Nemzeti gárdájához ekkor már egész sor kitűnő fiatal szakember tartozik, olyanok, akik a hazai egyetemek elvégzése után külföldön tanultak tovább. Németh nemcsak vonzza, de keresi is őket. A színházi területről jelentkezőket, műveltségi hiányosságokat feltételezve, gyanakvással fogadja. Nem feledkezik meg káderpolitikájának első sikeréről, amikor az 1935-ös májusi fordulat után a mérnöki diplomával rendelkező Szűcs Lászlót állította dramaturgiája élére. A magas pártfogókkal jelentkezők iránt — sorozatos csalódások után — leküzdhetetlen előítéletet érez. Találkozunk ilyen eddig ismeretlen névvel már az 1941-42-es füstbe ment tanév tanári karának névsorában is. Ebben a tantestületben Galamb Sándor, Szűcs László, dr. Halácsy Endre stb. mellett új név: Hubay Miklós. Rá azonban — 1943-ban — Németh már nem számíthat, mert éppen az ő közreműködésével küldik Hubay Miklóst Svájcba. A más posztokra irányított munkatársak helyét kitűnő fiatal emberek foglalják el. A munkácsi gimnáziumban oktató dr. Cserés Miklós, aki a Pázmány egye98